Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Anton Gots Szép a világ Azelőtt talán sose tűnt olyan igézetesnek a világ, mint most, amikor minden jel szerint meg kell válnom tőle. Annál szebb, minél kevesebb a kilátás, hogy még egyszer teljes egészségben megélem és visszatérhetek bele. Szépségének ez a mintegy visszájáról jövő élménye mélyreható és tartós. De amit nyújt, nem meríti ki teljesen igényeimet. Valami csillapíthatatlan maradékot hagy hátra, ami betöltés után kiált. A dologtól függ ez, mert nem tárulnak föl egészen? Vagy mint ember túl nagy vagyok ahhoz, hogy kielégüljek a világgal? Bizonyára mind a két részen múlik! És mégis bűvöletbe ejt a világ: virágainak és mezeinek szépsége, ligeteinek, tavainak és kőzeteinek pompája, hegyeinek roppant tömege; az emberi szellem vívmányai, a boldogság, amit egy szeretett ember jelenthet. A világ szép, - ezen mit sem változtathatnak a »keresztöltések«, háborúból származó torz formák, szörnyalakok. És szép ezen a világon élni! Mert a világon lenni többet jelent a puszta létnél. Azt jelenti, hogy egy darabja vagyunk, és így túlmutatunk önmagunkon. Azt jelenti, hogy részesei lehetünk Annak, aki kezében tartja a világot; mi is élünk az élet túláradó folyamából, amelyből e világ léte, szépsége és drágaságai valók. Ez a világ Isten világa. Ezt mondja gondolkodó szellemem sejtése; ebben válók bizonyossá elsősorban a hit fényével, amelyben a körülöttem lévő világ és saját életem új fényben sugárzik fel. Ebben a fényben kell mindig újból olvasnom és tudomásul vennem azt a magyarázatot is, amit maga Isten adott teremtéséről. Az Ó kezéből került ki, mondja nekem. És semmi sincs benne, ami ne hordaná alkotó kezének ujjlenyomatát. És jó - mondja Isten sőt nagyon jó. Kincseket rejt, amelyeket az ember van hivatva kiaknázni. Egészében az emberért van. Szolgálnia kell, segítenie a mélyen lényegébe írt megbízatás betöltésében. És Isten ott van teremtésében. A világ nincs kihajítva saját meghatározatlan, céltalan létébe. Isten vele van, benne van, túláradó életével és gondolkozásával. Ő igazgatja a csillagok járását, Ő van az eső és a szél, a ki virágzás és pusztulás törvényeiben. Célba irányítja a madár röptét, és virraszt az ember akarata fölött, hogy a jót fölismerje, és üdvösségére szabadon teljesítse. Célt és beteljesülést ad mindennek, és minden életet saját tökéletességében és dicsőségében való részesedésre hív meg. Mindenekelőtt az ember mellett áll, gyengéd szeretettel övezi, és vezeti célja felé: hogy részt vegyen saját isteni életében, elveszíthetetlen boldogságban. Mindezt maga Isten hirdeti nekem a bibliai teremtéstörténet örökérvényű képeiben, így csendül ki az Ószövetség zsoltárainak ujjongó kiáltásaiból is. Új szépségben sugárzik fel előttem a világ és a teremtés, ha megtanulom Krisztus felől szemlélni. Krisztus e világ egy darabjává lett, fölvette magába e világot, istenségével megszentelte, és megnyitotta a Benne fel virradó üdvösségnek. Halljuk az írásból, hogy az ember Krisztus és a teremtés az Atya terve szerint titokzatos viszonyban áll. Krisztus az őskép, ami után a világ alakult. Ó a világ célpontja. »0 a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél, és minden 107
