Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

tek. Péter pedig délben imádkozott (Csel 10.r.). Látszólag tehát ő is meghatározott időpontokban imádkozott. Aki nem imádkozik rendszeresen, az egy napon felhagy vele. Ezért tervezzünk be napi programunkba egy meghatározott időpontot az imádságra. Dr. Freed, a TWR elnökének édesanyja naponta több mint két órát imádkozott. Fia azt mondta, hogy édesanyja sohasem keltette az agyonhajszolt ember benyomását. Bizonyosan adódnak olyan helyzetek, amelyekben nem tarthatjuk magunkat mereven szabályokhoz. Jézus Krisztus példája mutatja azonban, hogy bár az evésre is alig talált időt, mégis gyakran egész éjszakát imádkozásban töltött el. Maga az ördög igyekszik az imádságot megakadályozni. Ezért helyes, ha megha­tározott időket tartunk be imádságra. Mikor Toyohiko Kagawa abban a veszély­ben forgott, hogy megvakul, ezt írta: »Az imádság tart meg, naponta csak az tart meg. Megvakult szemeim mögött csak imádságom tart meg, akár derűs az ég, akár beborult. Mivel ez az új élet ajándé­ka számomra, imádkoznom kell Isten or-, szágáért, imádkozni az egész világért.« Ezeket a mondatokat egy olyan ember írta, akinek munkával teljes élete volt és ehhez gyenge fizikai felépítése. Számára az imádság az erő forrása volt. R. Kriese * * »Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas« János 18,27. Péter háromszor tagadta meg az Urat. Mi hányszor tagadtuk meg őt? Milyen gyak­ran hallgattunk ott, ahol nyíltan Jézus mellett kellett volna hitet tegyünk? Péter akarata ellenére vallott kudarcot. Nem így járunk-e mi is a kritikus helyzetek­ben? Saját erőnkre hagyatkozva hitvalló bátorságunk nem sokat ér, könnyen elbu­kunk. Pétert a kakasszó emlékeztette gyengesé-Túrmezei Erzsébet Félreismert barátok Akkor leszek igazán boldog, ha már a szenvedésre is, ha már a fájdalomra is megbékélt szívvel rámosolygok. Akkor, ha már igazán látom, hogy jót akarnak ők nekem: célom felé serkentenek. Nem fosztanak meg semmi mástól, csak ami engem úgyis gátol . . . és mindegyikük jóbarátom. Zordarcú, különös barátok! Míg véresen küzdünk velük és könnyesen viaskodunk, csak önmagunk szívét sebezzük. Aztán ámulva észrevesszük: áldás a jöttük, és nem átok! Akkor a könnyeinken át Küldőjükre csodálkozunk. Meglátjuk átszegzett kezét, és hálát adni hullunk térdre, hogy életünket nem kímélte, sebezte, verte, úgy szerette. Rámosolygunk a zord követre: meglátjuk benne Őt magát. (Emberré lettél. . . kötetből) gére és előzetes kijelentésére. Jézus tud­ja, mi lakozik az emberekben. Mindkettőt ismeri: A tanítvány bátorságát és hite gyöngeségét. Ő ismeri akarásunkat és ku­darcainkat. Éppen ezért nem határolja el magát tőlünk. Ézért marad engedelmes az Atyához, és sem a Nagytanács, sem Poncius Pilátus nem tartja vissza feladata teljesíté­sétől. így megy Ó, mint Isten Báránya, a keresztútján végig, megszabadítván min­ket egy új, az Ő uralma és ereje alatt álló életre. így vált Péter, a tagadó, az evan­géliumi hitvallás kősziklájává. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom