Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
William MacDonald . . . AMIKOR AZ ÚR JÉZUS ELLÁTOGATOTT A HÁZAMBA Az egész dolog akkor kezdődött, amikor az Úr Jézus egyik fiatal követőjét, aki városunkban tartózkodott, meghívtam, hogy lakjék nálam. Ez a fiatalember igazán lángolt Krisztusért, egészen átadta magát neki. Lényének minden része teljesen az Úrnak odaszentelt volt. Nem mindig volt kellemes a társasága. Nos, bármi történjék is, megállítottam a kocsit a házam előtt, és amikor az ajtóhoz közeledtünk, így szólt: »Érdekes lesz annak az embernek a házában lakni, aki >Az igazi tanítványság<-ot írta.« (Magyarul is megjelent - Kiadó) Szavaira borzongás futott végig rajtam. Gondolatban azonnal elkezdtem végigjárni a ház különböző szobáit, és elgondoltam, mi mindent fog bennük látni. Megkérdeztem magamtól, hogy láthat-e majd valamilyen közvetlen kapcsolatot a tulajdonomat képező dolgok és Krisztus királyi uralma között, vagy felesleges luxusként fogja értékelni azokat, ami elárulja kemény közömbösségemet a világ rettenetes állapotával szemben. Komoly nyugtalanság fogott el, békességem odavolt. Miközben azonban kinyitottam az ajtót, ezt gondoltam: »Miért gondolsz arra, hogy mit láthat ez a fiatalember? Az Úr Jézus az, akinek tetszened kell. És Ő mindig látja a házadat. Mit lát Ő ott napról-napra? Eszembe jutott az, amit F.W. Grant mondott egyszer: »Nem létezik pontosabb, jobb teszt valamiről, mint amilyennek az Ó jelenlétében látjuk azt a dolgot.« Ettől azonban még rosszabbul éreztem magamat. Kezdtem elképzelni, hogy magát az Úr Jézust fogadtam be a házamba. Már nem az odaszánt életű tanítvány volt a vendégem, hanem maga a Mester. Ma Ő nemcsak pásztorom és megmentőm volt, hanem az is, aki átvizsgál engem. Az ő jelenlétében úgy fogom látni a dolgokat, mint ahogy korábban még sohasem láttam. Mielőtt azonban elindulnánk kőrútunkra a házban, meg szeretném jegyezni, hogy az itt leírt dolgok valójában nem mind érvényesek rám és a házamra. Tudatosan úgy mutattam be azonban őket, hogy átfogó képet adjak arról, amit az Úr Jézus egy »normális« keresztyén otthonban láthatna. A dolgozószoba A ház ajtaja nyitva volt, és beléptünk a tágas dolgozószobába. Pontosan előttünk állt szeretett íróasztalom. Ott hevertek rajta betétkönyveim és biztosítási kötvényeim. Ma reggel vettem elő a fali páncélszekrényből, hogy átnézzem őket. A bizonytalanságnak és változásoknak ebben a világában bizonyos biztonságérzetet jelentett az átlapozásuk, de hát ezt mindenki meg fogja érteni. Amikor azonban hirtelen el kellett mennem hazulról, meggondolatlanul kinn felejtettem őket az íróasztalon. Nagy bosszúságomra így még most is ott feküdtek, amikor az Úr Jézus lassan közeledett az íróasztalhoz. Még valami állt az íróasztalon - egy földgömb. Mellette állt kedvenc leszakítós naptáram. Különös véletlen, hogy ezen a napon éppen a Máté 6,19-21 volt az Ige: »Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.« 81
