Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám

Valahogy nagyon kínos volt számomra gazdagságomnak ez az akaratlan közszemlére tétele. Ezért gyorsan összesöpörtem kincseimet és visszatettem >szívem közepéd a páncélszekrénybe. Amikor visszamentem az íróasztalhoz, az Úr Jézus még mindig ott állt és a földgömbre nézett, s közben elgondolkodva nézegette a különböző földrészeket és országokat.

Anélkül hogy mondott volna valamit, átjárt a fölismerés: Mi mindent tehetnének ezek az én »biztonsági tartalékaim« az evangélium terjesztésében ezen a világon! Biztos voltam, hogy Őt, miközben a földgömböt vizsgálta, nem annyira a földrajzi határok foglalkoztatták, hanem sokkal inkább az emberi lelkek, akikért Ő a Golgota keresztjén meghalt.

Fölpillantott és így szólt: »Hitben élsz te vajon?« Mindig azt gondoltam magamról, hogy igen. Nem vettem-e tevékenyen részt az Úr munkájában? Nem elégedtem-e meg nagyon szerény jövedelmemmel? Valami mentegetődzésfélét kezdtem dadogni. De úgy látszott, semmi hatással sem volt ez Rá. Megkérdezte: »Egyáltalán miben különbözik az életed egy mai átlagos üzletemberétől? Mindannyian félretesztek valamit a nehezebb időkre. Mindannyian anyagi dolgoktól függtök. Mi az az egyetlen pont, amelyben különbözik az életetek? Nem mindketten látásban éltek-e, és nem hitben?«

Ha Ő ilyen szempont szerint vizsgálta a dolgokat, mindenesetre el kellett ismernem, hogy igaza van. Nagy megrázkódtatás volt a számomra az, hogy be kellett látnom - legalábbis ebben a vonatkozásban -, az életem egyáltalán nem más, mint a meg nem tért ismerőseimé.

Az íróasztal fölött lógtak a bizonyítványaim. Keményen megdolgoztam értük és a diplomákért, amelyek mellettük függtek a falon. Milyen büszke is voltam arra, hogy ilyen sok szakterületen értem el kiváló eredményt. Azaz addig voltam büszke, amíg Ő nagyon halkan ezt nem mondta nekem: »Miért törekedtél te minderre a

dicsőségre?« Ez volt minden, amit mondott.

Korábban még sohasem derengett föl előttem az, hogy milyen intenzíven törekedtem elérni a magam számára nagy dolgokat. Azután azonban eszembe jutottak az Úr Jeremiás által mondott szavai: »És te kívánsz-e magadnak nagy dolgokat? Ne kívánj!« (Jer 45,5). Ebben a pillanatban visszaemlékeztem arra, amit Rudyard Kip-В. Pascal

Gondolatok az ismeretről

»Isten ismerete a magunk nyomorúságának ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Isten ismerete nélkül viszont kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat.« (527)

*

»Jézus Krisztus nélkül szükségképpen bűnben és nyomorúságban él az ember; Jézus Krisztussal pedig ment a bűntől és a nyomorúságtól. Benne van minden erényünk és minden boldogságunk. Kívüle csak bűn, nyomorúság, tévelygés, sötétség, halál és kétségbeesés létezik.« (546)

*

»Istent a szív érzi, nem az ész. íme, ez a hit, a szívünkkel, nem pedig az értelmünkkel érezhető Isten.« (278)

*

»Nem unjuk a mindennapos evést és alvást, mert az éhség és az álom állandóan újraszületik; enélkül beleunnánk. Ezért unjuk a szellemieket is, éhségük nélkül. Az igazság éhezése: a nyolcadik boldogság (Mt 5,6).« (264)

82