Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

megváltás művében megnyilvánul Isten szerető szíve. Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében erről így ír: »Isten az irántunk való sze­­retetét abban mutatta meg, hogy Krisz­tus meghalt érettünk, amikor még bűnö­sök voltunk« (Róma 5,8). A Megváltó Jézus földrejövetele, evangéliumhirde­tése, kiengesztelő halála és dicső feltá­madása a bűnös ember számára sors­fordulatot jelentett: a bűn átka alatt szenvedő emberből az örök élet váro­mányosa lett, feltéve hogy megtér, vagyis bűnös múltjával szakítja Krisz­tusban felkínált kegyelmet hittel elfo­gadja és életét teljesen Isten oltalma alá helyezi. Azt, aki életét Isten oltalmán kívül ten­geti, a különféle gondok szinte szaka­datlan sorozata gyötri. És kisebb-na­­gyobb gondjait betetézi a szíve fő gond­ja: Mi lesz velem, ha életem ideje lejár? Mi lesz majd ezután? Az apostol erre az aggasztó kérdésre a második korintusi levélben, képletes szóval, így válaszol: Ha e földi sátorházunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat a mennyben, egy örök hajlékot, amit nem emberkéz csi­nált. Krisztus Urunk pedig e szavakkal búcsúzott az övéitől: »Az én Atyám há­zában sok hajlék van; elmegyek, hogy helyet készítsek néktek«. Ez az ígéret azoknak szól, akik Krisztust követik és életüket Isten oltalma alá helyezik. Véssünk emlékezetünkbe két fontos igazságot: Az égi Mester kereszthordo­zásra szólít fel, és a mai alapigénk arra buzdít, hogy vessük minden gondunkat Istenre. Mi sajnos ennek az ellenkezőjét tesszük. Vonakodunk a kereszthordo­zástól és gyötrődünk a gondokkal. Hit­életünk némely kudarca erre vezethető vissza. Ne tegyünk soha így, ez ellenke­zik azzal, amit az írás mond, és megne­hezíti a hitben való járást. Hordozzuk elszántan és örömmel a Krisztus köve­tésének keresztjét és vessük minden gondunkat gyermeki hittel a mi mennyei Atyánkra, mert Neki gondja van reánk! Lant Emil Amíg tart . . . Amíg »tart« a szemed, addig nézzed kedveseid arcát, az ezer színű világot, addig olvasd az Igét. Amíg »tart« a füled, addig hallgasd Bachot, kedveseid szavát, az ezer hangú világ hangját, a hirdetett Igét. Amíg »tart« a szíved, addig szeresd Istent, hogy jobban szeresd az embert . . . még azt is, aki nem szeret. Amíg »tart« az életed, addig mutasd meg vele a világnak: Krisztust. Fejszés András ZENEI »KI MIT TUD?« Egészítsük ki a megfelelő hangszerekkel a követ­kező igéket: 1. »A fűzfákra függesztettük.........................« 2. »Akkor Miriám....................vett kezébe.« 3. »Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te . . . . . és............, hadd költsem fel a hajnalt!« 4. »Jubál volt az atyja minden................és . . . . . . .« 5. ». . . szeretet pedig nincs énbennem, olyan­ná lettem, mint a zengő érc és pengő.........« 6. »Mindenkinek kezébe egy-egy.................. adott.« 7. »Fújjátok meg a............Gibeában!« 8. »És a nép...............és felette ujjongott.« 9. »Csináltak.....................is tiszta aranyból, és tették a palást'peremére.« 10. »Akik...........mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi.« Feleletek: (S‘9 шу) '01 (S£‘6£ z9hí3) W5jnlu3Su3so •(, (0f‘l JDll)4odís '8 (8‘S S9H) iowíPI 'L (9l‘Z -ча) '9 (l‘£I *>Ш) mojeqmp -g (lZ‘f z9Wl) qmSodlS ‘5JEUSOJUEJ > (6‘/g l[osz) ejJsq úuej -g (03‘Sl Z9W3) 1°Я°Р 'I (Z‘Lil hosZ) 'I 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom