Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
Három kert üzenete (Isten) az asszonynak mondta: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, <5 pedig uralkodik rajtad. A férfinek pedig mondta: Mivelhogy hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról áfáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról, átkozott legyen a föld miattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napjában, tövist és bogáncskórót teremjen teneked, s egyed a mező füvét. Arcod verítékével egyed a kenyeredet, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy te s ismét porrá leszel. Nevezte Adám a feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek. És csinált az Úr Isten Adómnak és feleségének bőrruhákat, és felöltöztette őket. És mondta az Úr Isten: íme az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa a kezét, hogy szakaszszón az életfájáról is hogy egyék és örökké éljen: kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És kiűzte az embert, és oda helyeztette az Éden kertjének keleti oldala felől a kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az életfájának útját. (IMóz 3,16-24) * Jézus kiment szokása szerint az Olajfák hegyére, követték őt a tanítványai. És mikor arra a helyre ért, ezt mondta: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. És ő eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira és térdre esve imádkozott: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! És angyal jelent meg a mennyből, erősítvén őt. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott, és az ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. És minekutána felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, aludva találta őket a szomorúság miatt. És mondta nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. (Lk 22,39-46) * Vették Jézus testét és begöngyölték azt lepedőbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek el. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel volt, abba helyezték el Jézust. (Jn 19,40-42) * A hét első napján pedig jó reggel, amikor még szürkület volt, a magdalai Mária odament a sírhoz és látta; hogy a kő el lett véve a sírról. Mária pedig kinn áll a sírnál és sír. Sírás közben behajolt a sírba. Mondta neki Jézus: Ne illess engem, mert nem mentem még fel az én Atyámhoz, hanem menj a testvéreimhez és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. (Jn 20,1.11.17) * Három helyről olvastunk a Szentírásból, éspedig három kertről. Az első kert az lMózes 3,16-24-ben van leírva, a második a Lukács evangéliumában, a harmadik a János evangéliumában. Az első kert az Ószövetségben szerepel. Ez az Éden kertje, a bűnbeesés helye. A másodikat Lukács írja le, ez a Gecsemáné kertje, ahol az Úr Jézus haláltusáját vívta. A harmadik kert a megfeszítés helye volt, ahol el is temették Jézust. Miről beszél ez a három kert nekünk? Sok 10 Dr. Kiss Ferenc
