Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

Jézus Krisztust, és a pogány okhoz küldte az apostolokat, különösen Pál apostolt, ugyanúgy el fogja venni az Úr az evan­géliumot a megromlott keresztyénségtől, és a pogányok örömmel fogják azt elfo­gadni a zsidósággal együtt az utolsó idők­ben, ami már meg is kezdődött. Az Úr Jézus sokkal nagyobb munkát vég­zett, mint Keresztelő János. János mon­dotta a maga idejében, hogy aki utána jön, nagyobb őnála, és hogy Annak növeked­nie kell, neki pedig alábbszállnia. Egyéb­ként is egészen más volt az Úr Jézus fel­adata, mint Keresztelő Jánosé. Erről a leg­szebben éppen János apostol írt: »Kezdet­ben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nála nélkül sem­mi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötét­ség nem fogadta be. Eljött egy Istentől kül­dött ember, akinek neve János volt. Ez tanúbizonyságul jött, hogy bizonyságot te­gyen a világosságról, hogy mindenki higy­­gyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Amaz volt az igazi világos­ság, amely megvilágosít minden világra született embert« (Jn 1,1—9). Ezekből az igékből láthatjuk, hogy milyen nagy kü­lönbség volt Keresztelő János és az Úr Jézus szolgálata között. Keresztelő János csak rámutatott, hogy közel van a napfel­kelte. Az Úr Jézus elsősorban az Ő tanításával hozott addig soha nem tapasztalt világos­ságot. Ma is azért vannak sokan szellemi sötétségben, mert nem fogadják el az Úr Jézus tanítását, és mivel nem hajlandók annak engedelmeskedni, így nem is érthe­tik meg azt; így nem ismerhetik meg iga­zán az Úr Jézus Krisztust. Éppen azok utasították vissza az Úr Jézust, akik a törvény ismerői voltak, és akik hétről-hét­­re olvasták az Úr Jézusról szóló próféciá­kat, és mégsem értették meg, mert az ő elképzelésük ellenkezett Isten egyszerű Túrmezei Erzsébet Gleccser és harmatcsepp Fehér fenségben ragyog, kápráztat. Hideg jégtükre minden napsugárnak. S mint a havasok ékét, csodáját, ámuló szemmel ezrek csodálják. Köztük én Is először állok itt. Fehér fensége először vakít. Gleccser! Jégfolyam! Hófödött hegyek... Istenem, inkább harmatcsepp legyek! Nem kápráztatni és vakítani, csak üdíteni, szomjat oltani! A jég folyamra rácsodálkozom. S Napomat, Krisztust, csendben tükröző harmatcsepp-életért imádkozom. (Emberré lettél. . . c. kötetből) kijelentésével; és ezért sötétedett meg az ő gondolkodásuk. Ezért mondta az Úr: »Há­lát adok neked Atyám, mennynek és föld­nek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak. Igen Atyám, mert így volt kedves teelőtted« (Mt 11,25-26). Az Úr Jézus tanítása olyan különös és érthetetlen volt akkor a vakbuzgó, a betűhöz ragasz­kodó zsidóság előtt, mint amilyen különös és érthetetlen most a mi tanításunk a hitet­len és vakbuzgó vallásos keresztyének előtt. Aki nem engedelmeskedik Isten Igé­jének, az lehet bármilyen írástudó, szelle­mi sötétségben marad. Más nagy bizonyságai az Úr Jézusnak két­ségkívül az ő csodatettei voltak. De tud­juk, hogy ennek ellenére milyen kevesen hittek benne még azok közül is, akiken segített. Mindezek ellenére tudjuk, hogy az Úr Jézus munkája nem volt hiábavaló. És a mi szolgálatunk sem hiábavaló, ha az Ő megbízásából munkálkodunk - mások megmentésére és Isten nevének a dicsősé­gére. Kún Sándor 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom