Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
Jézus Krisztust, és a pogány okhoz küldte az apostolokat, különösen Pál apostolt, ugyanúgy el fogja venni az Úr az evangéliumot a megromlott keresztyénségtől, és a pogányok örömmel fogják azt elfogadni a zsidósággal együtt az utolsó időkben, ami már meg is kezdődött. Az Úr Jézus sokkal nagyobb munkát végzett, mint Keresztelő János. János mondotta a maga idejében, hogy aki utána jön, nagyobb őnála, és hogy Annak növekednie kell, neki pedig alábbszállnia. Egyébként is egészen más volt az Úr Jézus feladata, mint Keresztelő Jánosé. Erről a legszebben éppen János apostol írt: »Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Eljött egy Istentől küldött ember, akinek neve János volt. Ez tanúbizonyságul jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higygyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Amaz volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden világra született embert« (Jn 1,1—9). Ezekből az igékből láthatjuk, hogy milyen nagy különbség volt Keresztelő János és az Úr Jézus szolgálata között. Keresztelő János csak rámutatott, hogy közel van a napfelkelte. Az Úr Jézus elsősorban az Ő tanításával hozott addig soha nem tapasztalt világosságot. Ma is azért vannak sokan szellemi sötétségben, mert nem fogadják el az Úr Jézus tanítását, és mivel nem hajlandók annak engedelmeskedni, így nem is érthetik meg azt; így nem ismerhetik meg igazán az Úr Jézus Krisztust. Éppen azok utasították vissza az Úr Jézust, akik a törvény ismerői voltak, és akik hétről-hétre olvasták az Úr Jézusról szóló próféciákat, és mégsem értették meg, mert az ő elképzelésük ellenkezett Isten egyszerű Túrmezei Erzsébet Gleccser és harmatcsepp Fehér fenségben ragyog, kápráztat. Hideg jégtükre minden napsugárnak. S mint a havasok ékét, csodáját, ámuló szemmel ezrek csodálják. Köztük én Is először állok itt. Fehér fensége először vakít. Gleccser! Jégfolyam! Hófödött hegyek... Istenem, inkább harmatcsepp legyek! Nem kápráztatni és vakítani, csak üdíteni, szomjat oltani! A jég folyamra rácsodálkozom. S Napomat, Krisztust, csendben tükröző harmatcsepp-életért imádkozom. (Emberré lettél. . . c. kötetből) kijelentésével; és ezért sötétedett meg az ő gondolkodásuk. Ezért mondta az Úr: »Hálát adok neked Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak. Igen Atyám, mert így volt kedves teelőtted« (Mt 11,25-26). Az Úr Jézus tanítása olyan különös és érthetetlen volt akkor a vakbuzgó, a betűhöz ragaszkodó zsidóság előtt, mint amilyen különös és érthetetlen most a mi tanításunk a hitetlen és vakbuzgó vallásos keresztyének előtt. Aki nem engedelmeskedik Isten Igéjének, az lehet bármilyen írástudó, szellemi sötétségben marad. Más nagy bizonyságai az Úr Jézusnak kétségkívül az ő csodatettei voltak. De tudjuk, hogy ennek ellenére milyen kevesen hittek benne még azok közül is, akiken segített. Mindezek ellenére tudjuk, hogy az Úr Jézus munkája nem volt hiábavaló. És a mi szolgálatunk sem hiábavaló, ha az Ő megbízásából munkálkodunk - mások megmentésére és Isten nevének a dicsőségére. Kún Sándor 7
