Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

Ma Ez a nap Isten ajándéka; számodra Ő ezt a napot ünnepnek szánta. Annyi örömben lesz részed, amennyit el­hordozhatsz és csak annyi megterhelés­ben, amennyire szükséged van. Ma nem lesz hiányod abból, ami javadat szolgálja. Ma az Úr Jézus Krisztus vezeté­se alatt senki és semmi nem árthat neked. Isten kiszemelte azokat az embereket, akiknek feladatuk van ma az életedben. Ma célja van Istennek veled! Kezdd el ezt a napot hálaadással és töltsd el gondosan. Gondold át: ki vár ma a te szereteted valamilyen kifejezésére? Ki örülne, ha ma írnál neki? Ha ajtót nyitnál rá ma - mert magányos vagy beteg? Figyelj azokra az emberekre és dolgokra, akiket és amelyeket Isten éppen ma akar fontossá tenni számodra. Ha emberekre, körülményekre emlékez­tet, formáld gondolataidat imádsággá. Mindent, ami ér, azonnal helyezz Isten kezébe. Minden dologban bízzál Benne! Hitetlen tépelődés csak az erődet forgá­csolja szét; ehelyett valamilyen építő do­loggal foglalkozzál. Életünkben a legfontosabb: Jézus Krisztus követésében Isten órájára várni. Maradj Isten jelenlétében, hogy az ellen­ség (a Sátán) - a nagy »összevissza-dobá­­ló« - rád ne törjön és az isteni áldástervet életedben ma meg ne zavarhassa! P. Deitenbeck Követ A követ feladata, hogy idegen országban kormányát és annak jogait képviselje. Ebben az értelemben minden hivő keresz­tyén is követ: Krisztus megbízottja - őhe­lyette - e világ minden területén; és ezzel a sötétség hatalmi körének van kitéve. A követ külföldön él; annak az országnak a népe között lakik, de nem tartozik hoz­zájuk. Éppen így a hivő keresztyén is eb­ben a világban van, de ő nem ebből a világból való. Egy követ személy szerint jelentéktelen ember lehet, de kormánya nevében beszél; teljhatalommal van felruházva - és ezért hallgatnak rá. Közöttünk mindenki, aki Jézus Krisztus­hoz tartozik, ilyen követ ebben a világban. Nem a saját nevében szól, hanem annak nevében, aki megbízta őt. A Cselekedetek könyve ismételten tudósít bennünket ar­ról, hogy az első keresztyének hogyan vi­selkedtek: állandóan Jézusra hivatkoztak, az Ő nevében prédikáltak, gyógyítottak és űzték ki a démonokat. Az üzenet, amellyel megbízattunk, így hangzik: »Béküljetek meg az Istennel!« Mindannyiunknak van felhatalmazása - mint követnek - ennek a továbbadásához Krisztus helyett. A. Schulte A legnagyobb A legnagyobb az életemben: Krisztus, hogy Téged hirdethetlek! A sok ajándék, amit adtál - egymás után mind odaveszhet. De többé már el nem veszítem a legnagyobbat, a legszentebbet. Sok kincset adtál életemben, volt ott sok égi s földi érték mennyei kincstár asztalánál - gazdagon adták, bőven mérték. De lemondások könnyes ára - hitemre gyakran volt a mérték. Sokat kaptam . . . sokat vesz­tettem: kincseim csak jöttek-mentek, s amíg csak élek - mindig így lesz: kezdete és vége mindennek. De nem lesz soha, soha vége a legdrágábbnak, legszentebbnek! Mert nincsen nagyobb az éle­temben, mint az, hogy Téged hirdethetlek! Haluszka Margit (1946) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom