Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
FIATALOK LEVELEZNEK tudományról, művelődésről Kedves Jóska! Ismered ugye az életemet. Három éve vagyok hivő. Szüleim és néhány idősebb gyülekezeti tag azt mondja, hogy nagyon elején vagyok a megszenteiődésnek, mert engem érdekel az irodalom, művészet, filozófia és - mint orvostanhallgatót - természetesen a tudomány is. Szerintük ezek »világi dolgok«, amik elválasztanak Jézustól. Én pedig ezekben is Krisztust találom meg sokszor. Arra törekszem, hogy a hitemet és az eszemet összhangba hozzam. Gondolkozom, hátha nekik van igazuk. De akkor az egész világot meg kellene tagadni és csak »lelkiekkel« foglalkozni? Tudom, te is komoly életre törekszel, sokat beszélgettünk mi ezekről. Érdekel, te hogy vagy ezekkel. Jársz-e moziba, színházba, olvasol-e szépirodalmat? Egyetemista korodban talán neked is volt hasonló problémád. Ha lesz időd, írj! Kedves Tamás! Köszönöm leveledet. Engem is foglalkoztattak már hasonló kérdések. Szerintem tudomány és hit nem áll egymással ellentétben, hanem kiegészítik egymást. Nem hittel vagy tudással, hanem hittel és tudással élhet az ember. Van a valóságnak olyan területe, amit tudással, kutatással, tehát értelmünkkel vehetünk birtokunkba, és ezt nem lehet pótolni hittel. Amikor a természettudományos kutatást üldözte az egyház, mindig téves úton járt. Viszont van a valóságnak olyan területe is, ahol értelmünkkel nem jutunk tovább. Ha egy világhírű természettudóst gyász vagy halálfélelem gyötör, vagy bűntudat, - természettudományos műveltsége nem segít rajta, csak Isten Igéje. És azt 6 is ugyanúgy csak hittel fogadhatja el, mint akár a legegyszerűbb parasztasszony. A legnagyobb tudósok, Nóbel-díjasok között is vannak hivő emberek. Werner von Braun, a világűrkutató rakéták tervezője így nyilatkozott: »A világűrkutatásban való közreműködésem Istenbe vetett hitemet nem csökkentette, hanem inkább erősítette. Az ember űrrepülései fantasztikus teljesítmények, de mindmáig a hatalmas világűr felé csak egy parányi ablakot nyitottak meg. Mialatt az alkotást jobban megismerjük, jobban meg kellene ismernünk az Alkotót is, és mélyebb ismereteket szereznünk az ember aziránti felelősségéről, mellyel Istennek tartozik. « Valóban, mert pl. e felelősségérzet nélkül a gyorsan fejlődő fizika és kémia létrehozta a hidrogénbombát és a megsemmisítő gázokat. A »nagykorú emberiség fejlettségével« már képesek vagyunk önmagunkat megsemmisíteni... Max Planck (1858-1947) a kvantummechanika Nóbel-díjas megalapozója, hivő keresztyén és egyházának hitvalló, aktív tagja volt egész életén át. Nagy súlyt helyezett a hit és tudás kapcsolatának elméleti tisztázására. »A tudomány Isten felé vezet - vallotta de nem érkezik el Istenig, hanem megáll a természet törvényeinél. Istent a hit ragadja meg, amely az ember részéről szabad döntés. Ha a tudományt összekeverjük a hittel és a hitet a tudománnyal, megrontjuk mind a kettőt.« Dr. Kiss Ferenc a közelmúlt Kossuth-díjas anatómus professzora, nemzetközi tekintély volt a maga területén, ugyanakkor vezető evangéliumi személyiség is. James Irwin űrhajós mondta: »A holdon való tartózkodásom alatt mélységesen áthatott az a tudat, hogy Isten jelen van. Amikor váratlan problémák léptek fel, imádkoztam, és imámra választ kaptam. Hitemben megerősödve tértem vissza.« Ami általában a kultúra, művelődés kérdé-126
