Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
seit illeti, kezdjük az elején: »Isten elhelyezte az embert az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze« (1 Móz 2,15). E parancsban mindenféle munka, tudományos kutatás, művelődés csírája benne van. Isten egyrészt rendelkezésünkre bocsátotta a természet adottságait, másrészt belénk helyezte azt a képességet, hogy azokból értékeket előhozzon és megőrizzen az ember. így leszünk a teremtő Isten képmása és munkatársa a földön. És valójában minden, a maga területén szorgalmasan dolgozó ember, akár tudja, akár nem: isteni parancsot teljesít. Az irodalommal, művészettel a magam részéről úgy vagyok, hogyha van rá időm, szívesen olvasok olyan könyvet, esetleg megnézek olyan filmeket vagy színdarabokat, amelyekből az életet, a világot, az embert jobban megismerhetem. Sőt van magasrangú, az evangélium szolgálatában álló képzőművészet, zene, irodalom is. Igyekszem azonban a bibliai mértéket szem előtt tartani: »Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok« (ITesz 5,21-22). »Minden szabad nékem, de nem minden használ.« Mert a bűnnek is van művészete. Mindenképpen ajánlatos távolmaradni mindattól, ami Krisztustól eltávolít, hitünket gyengíti, a megszentelődésben hátráltat. Ha például hangversenybérlet miatt rendszeresen elmaradsz a bibliaóráról, - ha regényt olvasol, mialatt egy beteget kellene meglátogatnod, - ha a tévé miatt igeolvasásod, imádságod elmarad, az biztos, hogy nem Isten akarata szerint cselekszel. Az is igaz, hogy a keresztyénséget nem a negatívumok jellemezhetik. Van olyan hivő, aki arra büszke, amit nem csinál: Nem járok moziba, nem olvasok regényt, újságot stb. Fontosabb kérdés: van-e bennem szeretet, öröm, békesség, vannak-e jó cselekedeteim mint hitemnek gyümölcsei? Egy volt osztálytársam, aki presszóban dolgozik, a napokban megkérdezte tőlem: Sose látunk, neked talán nem szabad szórakozni járni? Erre azt válaszoltam: Szabad ugyan, de azért nem járok, mert nekem nagyobb örömet okoz, ha kevés szabadidőmben inkább gyülekezetbe megyek, vagy otthon a Bibliát olvasom. Ha már választhatok, a nagyobbat, a többet választom. Az értékkülönbségre Jézus példázata világosan mutat rá: »Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember amint megtalál, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét amije van és megveszi azt a szántóföldet« (Máté 13,44). A megszerzett újnak örült, nem amiatt szomorkodott, hogy eladta mindenét. Neked is sok örömöt kívánok - az Úrban! Szeretettel Jóska A hiábavaló beszéd elkerülése Kerüld, amennyire bírod, a zajos társaságot. A világi dolgok megbeszélése ugyanis még akkor is hátráltatja a lelki-szellemi életet, ha időtöltésből történik. Szeretném, ha többet hallgattam volna és kevesebbet lettem volna emberek között. De hát miért is beszélgetünk oly szívesen, mikor oly ritkán esik ez meg a lelkiismeret sérelme nélkül? Azért beszélgetünk oly szívesen, mert egymás szavain vigasztalást keresünk, könynyíteni akarunk szívünkön, amelyet a sokféle gondolat elárasztott. De fájdalom - sokszor hiábavaló ez a törekvésünk. Mert ez a külső vigasztalás a belső isteni vigasztalásnak nem csekély hátrányára van. Éppen ezért vigyáznunk és imádkoznunk kell, nehogy életünk ideje haszontalanul teljék el. Ha már beszélni akarsz és beszélned kell, épületes dolgokról beszélj. A rossz szokás és lelki ügyeink elhanyagolása nagy oka nyelvünk zabolátlanságának. Ellenben az istenes dolgokról való beszélgetés lelki-szellemi életünkre nagy haszonnal jár. Főleg mikor hasonló lelkűek és gondolkozásúak társulnak az Úrban. Kempis Tamás: Krisztus követése című műből 127
