Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám

SZERELEM * HÁZASSÁG * CSALÁD HÁZASSÁG - ISTEN GONDOLATAI SZERINT »Nem jó az embernek egyedül lenni. . .« (1 Móz 2,18) Mi az Isten gondolata a házasságról, férfi és asszony egymással együtt való életéről? Bizonyosan fontos éppen a mai időkben ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy vilá­gos, biblikusán megalapozott képet kap­junk a mindenütt eluralkodó bizonytalan­ságban. Vizsgálódásunkat ott kezdjük el, ahol a Bibliában először van szó erről a témáról. Miután Isten az embert - Adámot - megteremtette, megállapította: »Nem jó az embernek egyedül lenni« (1 Móz 2,18), és elhatározta, hogy segítőtársat, hozzá il­lőt, hasonlót fog melléje állítani, teremte­ni. Az Ádámnak megfelelő segítség, aki lényegileg hozzá illett és az ő szintjén állt, »belőle« teremtetett, és azután vitte Isten oda őt hozzá. A teremtésnek ezzel a sor­rendjével Isten egyszersmind lerögzítette akaratát is a férfinak az asszonyhoz való helyzete (és fordítva is) tekintetében. Évát »segítőtársként« Ádám után alkotta meg, »nem a férfiú teremtetett az asszo­nyért, hanem az asszony a férfiúért« (1 Kor 11,9), így magyarázza ezt Isten Igéje az Újszövetségben. Mégis mindenekelőtt hadd tegyünk még valamit Istennek ehhez a megállapításához: »Nem jó az embernek egyedül lenni«. Amikor egyedül állunk valamilyen feladat előtt (mindegy, hogy az Úr munkájáról, vagy világi jellegű feladatról van szó), sokszor elcsüggedünk és elbátortalano­­dunk. Ez történt Illéssel, amikor azt gon­dolta, hogy csak ő egyedül maradt meg (1 Kir 19,14). Maga az Úr Jézus is Gecsemá­­néban, tusakodó imádságában kívánta volna a tanítványok melléje állását (Mt 26,36-46). Újszövetségi gyülekezetekben helyes és biblikus szokás, hogy különleges feladato­kat két férfi testvér együtt vállal el, s köz­ben kölcsönösen támogatják, erősítik és kiegészítik egymást. Ezt Isten kezdettől fogva tudta, és a házasságban, a legkisebb emberi közösségben, a közösség fejéhez »segítséget« rendelt. S itt föltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy Isten akarata szerint a teremtés rendjében a sorrend is döntő, és ahhoz is igazodni kell. Isten Igéje a férfinak adja az elsőséget, azonban ezzel együtt a fele­lősséget is. A szerepek kiosztásánál Isten a férfit és az asszonyt helyzetük, helyük betöltéséhez szükséges képességekkel ru­házta fel. Aki nyitott szemmel figyeli azt a helyzetet, amely a mi »modern« korunk­ban az isteni rend semmibevételével a sze­repek eltolódásából, sőt fölcseréléséből adódik, az látja az ebből keletkező nagy nyomorúságot. Isten gondolatai örökérvé­­nyűek és mértékadók, és aki áthágja azo­kat, viselni fogja a következményeket. Azonban az a tény, hogy a férfinak az első hely adatott, nem jelenti azt, hogy a házasságban despotaként, kényúr módjá­ra kell uralkodnia. Itt Pál apostolnak az efézusiakhoz írt szavai érvényesek: »Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeite­ket . . .«, és ennek alapjaként a mondat második fele így szól hozzánk: » . . .mi­képpen a Krisztus is szerette a Gyülekeze­tét és önmagát adta érte« (Ef 5,25). így áll előttünk Isten terve a férfi és asszony házasságban való élésére a két gondolat­ban: a férfi mint fej - ahogy Krisztus feje a Gyülekezetnek, és másik oldalon a férfi szeretete az asszony felé - mint Krisztus szere te te a Gyülekezethez. Ahol ez az 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom