Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
irányadó, ott a házasság betölti szerepét, és mint közösség, áldás forrásává lesz. De mi is az a segítség, amit az asszonynak férje számára nyújtani kell? Ebben a vonatkozásban most itt az Úrnak való szolgálatot fogjuk megvizsgálni. A férfi feladatai azokra a szolgálatokra terjednek ki, amelyek összefüggésben vannak »elsőbbségi helyzetével«. Ezek, hogy csak néhányat felsoroljunk, a »papi« szolgálatok, a »beszéd általi szolgálatok« (pl. igehirdetés, tanítás stb.), az elöljárói szolgálatok különféle területei. Minden férfi, aki felelősségének tudatában ismeri feladatait a gyülekezetben, ismeri ezeknek a szolgálatoknak a terhét is. Hányszor fárad el és veszti el a kedvét, vagy gondolja, hogy abbahagyja az egészet! Ilyenkor kellene a feleségnek segíteni bátorítással, erősítve őt; megértő »együtthordozással« segítheti a férjét abban, hogy új erőt gyűjtsön. Ez a segítség azonban természetesen nem terjedhet odáig, hogy az asszony maga legyen a kezdeményező. Éva példáján 1 Móz 3-ban láthatjuk, milyen rettenetes következményei lehetnek ennek. A házastársak közös munkájára jellemzőnek kellene lenni a belső egyetértésnek, még akkor is, ha közben térben távol is vannak egymástól. Itt három feladatterületet vizsgálhatunk és találunk: 1. Feladatok, melyeket a férfinak (vagy »férfitestvéreknek«) egyedül kell végrehajtani, az Isten által kijelölt helyüknek megfelelően. Itt az asszonyok (vagy »nőtestvérek«) segítségüket az imádságban adhatják, még akkor is, ha talán nem is ismerik egy-egy különleges eset jelentőségét vagy részleteit. 2. Feladatok, melyeket a férfi és nő együtt, közösen (mint házastársak) vállalnak. Sok olyan kérdés és probléma, melyek általános családi dolgokat érintenek, jobban megközelíthetők és megbeszélhetek pl. két házaspár közötti nyílt beszélgetésben. Itt az asszonynak tanácsadóként kellene a férje mellett állnia, azonban meghagyva neki, mint »főnek« feltétlenül az elsőbbséget. 3. Feladatok, melyeket az asszony levehet a férje válláról, és amelyeket ő talán egyedül jobban el is végez. Ilyen esetek is előfordulnak sokszor a gyakorlatban, pl. amikor beteg nőtestvéreket kell meglátogatni, vagy a gyermekmunkáról van szó. Itt sokszor az asszony jobban képes a bátorítás vagy a vigasztalás szavait elmondani. Az ilyen szolgálatokat az asszonyoknak a férjükkel kellene megbeszélni, nemcsak utána, hanem különösen is előtte, hogy az egyetértést biztosítsák. Mindezeknél a feladatoknál és szolgálatoknál az a fontos, hogy kölcsönös bizalom uralkodjon a házasságban, és ezt mindkét oldalról készek legyenek tovább erősíteni. Az elismerés is fontos, az aszszony részéről a férj felé a férjnek »a család fejeként« való elismerése, de a férj részéről is annak az elismerése, hogy felesége az Isten által neki adott segítőtárs. Bárcsak valamennyiünket megajándékozhatna az Úr helyes beállítottsággal, hogy a szellemileg egészséges házasságból és családból kiindulva gyümölcsöket hozó munka, szolgálat váljon lehetővé az Ő országának építésében. Paul Krumme * * Bizony, bizony mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti: aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. Ján 12,24-26 Hibaigazítás: Előző számunk (15. évfolyam 3. sz.) 68. oldalán a »Te adod őket« című vers 9. és 10. sora törlendő. 118
