Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (11) Amikor Pál Rómában kimondja az ézsaiási átkot (Csel 28,26-27), ez az olajfa kivágatását, Izráel átmeneti félretételét jelentette. A zsidóság azóta is tartó állapotát jól szemlélteti Barjézus esete, miután Pál kimondta az átkot: »Most íme, az Úr keze rajtad van és vak leszel, nem látod a napot egy ideig! Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá . . .« (Csel 13,11). A szelíd olajfa kivágatásával természetesen a vadolajfa-ágak is kivágattak. Ekkor Isten »kijelentés útján ismertette meg - Pállal - a titkot« (Ef 3,3), a Gyülekezet, a Krisztus Teste titkát. Az Efézus 2,11-22 versei csak ezek ismeretében érthetők meg igazán. Csak ezek fényében értékelhetjük az új nagyságát, horderejét. Ha látjuk, hogy mi, a nemzetbeliek, már nem vagyunk megvetett ebek, akik örülnek az aláhulló morzsáknak; sőt, már vendégek sem vagyunk egy nagy úr asztalánál, annak kegyét élvezve - igen, akkor megtelik a szívünk hálával a kegyelem nagyságát látva, s ujjongva áldjuk Krisztus Jézust, aki saját testében törölte el az ellenségeskedést, és a kettőt egy új emberiséggé teremtette önmagában. így értjük meg azoknak az egyszerű szavaknak a súlyát, mint egykor (11. V.), abban az időben (12. v.) és MOST (13. v.) - közelvalók (13. v.), eggyé tette, lebontotta (14. v.), érvénytelenné tette (15. v.), megbékéltette, megölte az ellenségeskedést (16. v.), szabad utunk van ... az Atyához (18. v.). - Kedves Olvasóm, most hagyd abba az olvasást néhány pillanatra és hálaadással megtelt szíved imádatát tárd az Atya elé, aki mindezt lehetővé tette számodra »a Krisztus vére által« (13.v.). Még közelebb kerülünk az Ige üzenetéhez, ha a 14. versben szereplő »elválasztó fal« képét megértjük. A korabeli zsidónak ezt nem kellett bővebben megmagyarázni, mert még állt a jeruzsálemi templom. Jahve minden időben korlátokat húzott maga és a nép közé. Aki ezt áthágta, arra halálbüntetés várt. A szentek szentjébe csak egy ember léphetett be, az is évente egyszer. A szent helyen csak papok tartózkodhattak. Az udvarra csak körülmetélt izráelita tehette be a- lábát. Salamon templomában nem volt udvar a nemzetbeliek (»pogányok«) számára. Heródes templomában már húztak egy elválasztó falat az udvaron át, és az egyik udvarban tartózkodhattak a körülmetéletlen nemzetbeliek. Ezen a falon több nyelven írt táblák figyelmeztették a »pogányokat«, hogy aki ezen túl megy, biztos halálát önmagának köszönje. Ezt a fizikai válaszfalat Titusz légiói rombolták le Kr. u. 70-ben. A szellemit pedig Krisztus, és ezért hirdethette Pál a nem zsidóknak: »Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben (Szellemben) az Atyához« (18. v.). A 15. versben még ezt is olvashatjuk: »hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.« Az új ember vagy emberiség (görögben ugyanez a szó) nem azonos az egy testtel. Az új embert fel lehet öltözni (Ef 4,24-25), és teljes egészében ellentétben áll az ó-val, a régivel (4,22). Az új ember(iség) sem evolúció, hosszú fejlődés, átalakulás útján jön létre, amit erőfeszítéssel, neveléssel, tanultsággal, önmegváltással elérhetne az ember, hanem teremtés által. A Krisztusban teremtett új ember már itt van a világban, az Ő teste a Gyülekezet tagjaiban. Az új ember, az új teremtés 85
