Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

szül el (lKir 6,38). Két nagy oszlop áll a főbejáratnál: Jákin — azaz: »0 megáll«, és Boáz — azaz: »Benne erő van« (lKor 7,21). Aztán megtörténik a bevonulás a szö­vetség ládájával. Templomszentelés. Örömének. Hálaáldozat tízezer szám­ra (lKir 8,63). Felszentelési imádság. Ünnepi gyűlés. Isten megjelenik (lKir 8 és 9). * Áldozati állatok millióinak vérét lá­tom az égőáldozati oltáron, amely épp itt állt, a szent sziklán. Az ószövetsé­gi templomi szolgálat áldozatai ezek. A 4Móz 27 és 28 szerint csupán hiva­talos áldozat 1273 volt évente, tehát a Salamon és Krisztus közti ezer év alatt több mint egy millió. Ehhez jön még a megszámlálhatatlan millió magánáldozat. És mindezek előképei voltak Krisztusnak, »Isten Bárányá­nak« , aki mindezeket beteljesíti és fe­lülmúlja, és egyetlen áldozatával örökre tökéletessé teszi azokat, akik hit által Benne megszenteltettek (Zsid 10,14). »Egyszer s mindenkorra megszenteltettünk Jézus Krisztus testének megáldozása által« (Zsid 10,10). Két nappal ezelőtt, mikor a mecsetet meglátogattam, láttam a ro­vátkákat, amelyeken a vér lefolyt. Heródes idejében minden évben egye­dül a páska ünnepén több mint 250.000 áldozatot mutattak be — hiva­talos és magánáldozatot együtt —, amiből arra is következtethetünk, hogy a látogatók száma meghaladta a 2 milliót, mivel mintegy 8-10 személy együtt mutatott be egy-egy páska-ál­­dozatot. Micsoda hatalmas tömeg sá­torozhatott vidáman ünnepelve a vá­ros körüli dombokon! (folytatjuk) Az ötödik Amerre tettek magvetése hull, ott az »ötödik evangélium«. Élet beszéde, csendes, nem kiált, de ki akarja, meghallja szavát. F. L. A ceglédi temetőben Testünket eleszi munka, gond, baj, idő. Istenem, mennyi por, mennyi hant, mennyi kő! Éjsötét sírkövek, mind tükör, arra mész, nézed a fényüket, s arcod is visszanéz. Márványból múzeum, tölgyfából fejfasor. Elhiszed, nem hiszed, rád kerül majd a sor. Horpadó kis halom, rajta már semmi jel, egyszer így éri be tested is ennyivel. Csendesen ballagok, szél neszez egy kicsit. Mennyi név - olvasom -, mennyi év alszik itt! Vén apó, csöpp leány, merre szállt lelkűk el? Hallgat a kő, a por, nem felel, nem felel. Dalba kezd egy madár, méhcsapat döngicsél, gyöngyvirág illatát hozza a déli szél. Szívem is énekel Róla, Ki úgy betölt: Jézusé életem! Hogyha majd porba dönt munka, gond, baj, idő, felveszi lelkemet. Mit se tud, mit se sejt, aki majd eltemet. F. L. *** Isten még ott is tud tanácsot adni, ahol az emberek vigasztalása megszűnik. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom