Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
Dr. Alfred Lechler TEDD IDEGEIDET ISTEN KEZÉBE (3) III. A lelki eredetű idegesség Ha idegességről beszélünk, nemcsak a testi zavarokban megnyilvánuló ideggyöngeségre gondolunk, legyen az szerzett vagy velünk született, hanem mindenekelőtt meghatározott lelki ismertetőjegyekre gondolunk, mint pl. félelem és gond, bosszankodás és ingerültség, türelmetlenség és hajsza. A test és a lélek szoros összefüggésénél fogva ezek az indulatok a testre is hatással vannak, mégpedig minden szervre görcs alakjában. A legkülönbözőbb ideges panaszok fordulhatnak itt elő. Ezeknek az indulatoknak okai sokszorosan ugyanazok, mint a testi eredetű ideggyöngeségeké. Ezek azonban gyakran rejtve maradnak a tudatalatti mélységeiben. Ebben az esetben meg kell keresnünk az okot a lelki élet pontos kivizsgálása által. Mert csak akkor következhet be abból szabadulás, ha az indulat igazi okát feltártuk. Ilyen megismerés nélkül legföljebb csak átmeneti jobbulás vagy szabadulás áll be, és a visszaesés elmaradhatatlan. Mégis egyidejűleg hangsúlyozzuk, hogy a tudatalattiban horgonyzó indulat igazi okának felfedése nem egyedül csak a lelkigondozó vagy a lélekgyógyász orvos által történhetik, hanem a legtöbb esetben a Szent Szellem is elvégezheti ezt a munkát, aki — kivált Isten Igéje által - valódi lényünk tükörképét tárja elénk. A Szentírás a Zsid 4,12 szerint megítéli a szívünk gondolatait, indítékait és szándékait. Aki azért őszintén és imádkozva tudakozódik a Bibliában és aki a Szent Szellem munkája előtt a szívét megnyitja, annak Isten mind több és több világosságot ajándékoz indulatainak hátterét illetően. Ezért állandóan kérnünk kell szívünk megvilágosítását és legbelsőbb indulataink feltárását, amint Dávid is cselekszi e szavakkal: »Vizsgálj meg engem, ó Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg entern, és ismerd meg gondolataimat! Es lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja, és vezérelj engem az örökkévalóság útján« (Zsolt 139,23-24). Ha Jézus Szelleme, aki minket teljesen ismer (Jn 2,24-25), betölt bennünket, akkor ismerjük meg magunkat is, milyenek vagyunk a valóságban. Ezzel semmit sem mondtunk a mélylélektan ellen, amely egyes esetekben értékes munkát végez. Az azonban visszás lenne, ha a képzett pszichológus azt gondolná, hogy egyedül csak ő képes csalhatatlan bizonyossággal az emberi szív mélységeibe behatolni. Hogy olyan sok keresztyén a saját hibáival, gyöngeségeivel szemben vak, és igazi lényét nem ismeri, az elsősorban abból adódik, hogy keveset vannak csendben, hogy imádkozzanak és a Bibliát olvassák, vagy pedig újra meg újra megszomorítják engedetlenségük által a Szent Szellemet. Hogyan vezetheti a Szent Szellem minden igazságra őket, ha az isteni hangot nem akarják hallani és meghallgatni! a) Félelem és gond Nézzük meg most az egyes indulatokat, amelyek az embert idegesnek bélyegzik. Az elsők ezek közül a félelem és a gond. Kevés olyan elterjedt nyomorúság van, mint a félelem. Időnként minden embert kisebb vagy nagyobb félelem tölt el, még akkor is, ha mások előtt a nyugalom és a biztonság benyomását igyekszik kelteni. Mi a félelmünk tartalma? Nemcsak egy újabb világháborútól, atombombától, betegségektől, szerencsétlenségektől, gonosz embertársaktól és akadékoskodó elöljáróktól, és sok más külső dologtól félünk, hanem pl. az elkövetett bűn tudata is, amelynek leleplezésétől tartunk, állandó félelmet okozhat. Kiváltképpen 77
