Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
való. De mindaz, ami őt elhomályosítja vagy kevésbé fontosnak tünteti fel, nyilvánvalóan az ördögtől vagy magától az embertől való. Ezért tegyük fel a kérdést: Hogyan befolyásolta az új tanítás vagy élmény Istenhez való viszonyomat? Nagyobb lett-e általa Isten a szememben, világosabb látást nyertem-e Róla? Ha nem, akkor föltehetően tévúton vagyok. 2. Milyen hatással van Jézus Krisztushoz való kapcsolatomra? Jézus Krisztusnak kell minden élmény, találkozás és tanítás központjában állnia. Mindazt, ami Őt Istennél jelentéktelenebbnek tünteti fel, el kell utasítanunk. Vannak lelki (pszichikus) élmények, amelyek oly erővel ragadhatják meg az embert, hogy azt hiszi, valóban az Úrral volt találkozása, és hogy a legmagasabb régiókba emelkedett általa. Az ilyen élmény valódi jellege azonban később mutatkozik meg. Ha Jézus Krisztus helyett egyre inkább és egyre gyakrabban az élményekre kell hagyatkoznunk, hogy szellemi mi voltunkat önmagunk előtt bizonyítsuk, tévúton járunk. Ha az új megtapasztalás Jézus Krisztust nélkülözhetetlenné teszi a számunkra, ha érdeklődésünket és érzéseinket magunkról el és az Úr Jézusra ráirányítja, akkor helyes nyomon vagyunk. 3. Milyen hatással van a Szentíráshoz való kapcsolatomra? A szellemek megvizsgálásának harmadik lehetősége, hogy feltesszük a kérdést: ez az új élmény, igazság, tanítás vagy ismeret Isten Igéjéből származik-e, vagy valamilyen más forrásból. Gyönge idegzetű keresztyének gyakran lesznek áldozatai erős pszichológiai nyomásnak, amely személyes bizonyságtételből, színesen előadott élményből, vagy a Szentírás olyan magyarázatából származik, amely nem egyezik meg Isten Igéjével. Mindaz, aminek forrása nem a Szentírás, gyanús. Egyetlen élmény sem valódi - legyen az érzelmileg bármilyen erős -, ha nem áll a Biblia talaján. Isten Igéje nem tanítja, hogy az utolsó napokban új világosság és új szellemi élmények támadnak. A Bibliában sehol sem olvashatunk arról, hogy az újszövetségi idők végén olyan további megismerések és tanítások lesznek, amelyek nem léteztek kezdettől fogva. Ha azonban egy új élmény vagy tanítás vágyat ébreszt a szívemben a Szentírás gyakoribb és alaposabb kutatására, az Igében való elmélyülésre, akkor szabad föltételeznem, hogy maga Isten szólt hozzám. De ha azt kell megállapítanom, hogy az új találkozás hatására Isten Igéje iránti szeretetem lehűlt, akkor világos, hogy félreértettem Isten jelzését, és sürgősen viszsza kell térnem a helyes útra. Aki Istent szereti, szereti Igéjét is. Mindaz, ami Istentől való, elmélyít az Ige iránti szeretetben. Igaz: Isten Igéjét nem mindig értjük meg egész világosan, és néha még komoly hívők is eltérő magyarázatokat adnak egy-egy igehelyről. Ennek ellenére, az Isten Igéje iránti szeretet erősödése vagy kihűlése döntő ismertetőjele annak, hogy a helyes vagy a téves úton vagyok-e. 4. Milyen hatással van a magam életére? Az ember énje és a Szent Szellem ellenkeznek egymással (Gál 5,17; Róm 8,5-7). Mielőtt Isten Szelleme bennünk munkálkodhatna, előbb nekünk hozzá kell járulnunk, hogy énünket Krisztus személyével helyettesítse. Ezt a folyamatot írja le részletesen a Római levél 6-8. fejezete. Ennek az igazságnak a fényében nem nehéz belátnunk, hogy a keresztyén embernek saját énjével szembeni magatartása miért kitűnő próbája minden vallásos élménynek. Aranyszabályként mondhatjuk ki: ha az új élmény vagy találkozás önelégültség vagy önigazolás érzésével ajándékoz meg, akkor hazug, és nyilván a Sátántól vagy önmagunktól való. Ami Istentől szárma58
