Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
zattal találkozunk, amelyet nem szó szerint kell értelmezni. Isten leereszkedik az emberhez, úgy szól hozzá, mintha ő is lélek volna, mint az ember, csak azért, hogy könnyebben megértethesse magát. Megint más a szó tartalma, amikor Pál apostol az ITesz 5,23-ban ezt kívánja: »A békesség Istene őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig«. Isten Szelleme által a mi szellemünkön át az egész embert uralni akarja, mivel csak akkor tölthetjük be emberi hivatásunkat, s csak akkor leszünk megváltott, boldog emberek. Egyesek előtt idegennek, szokatlannak hat a szellem szó ilyen értelemben vett alkalmazása. Arra hivatkoznak, hogy a magyar csak a gonosszal kapcsolatban használja ezt a szót, azaz mint kísértet vagy gonosz szellem (démon). Hogy ez mennyire nem áll, igazolja az, hogy a profán (világi) szóhasználatban már a legtermészetesebben alkalmazunk ilyen szavakat, mint: korszellem, szellemi munka, a nép szellemi erői, Ady és Goethe szelleme (géniusz). A Szentírás más tartalommal és még árnyaltabban is használja ugyanezt a szót mindarra, ami az anyagi világ fölött való, természetfölötti (transzcendentális). Ne féljünk azért behatolni az Ige mélységeibe. Ehhez az első lépés, hogy a szavakat jól fordítsuk le és helyesen értelmezzük. Bibliai szóhasználatban is előfordulhat, hogy a helyesebb értelmezés miatt a már ismert szavaknak új tartalmi töltést adunk. Ez történik a szellem szó helyes használata esetén is. Ennek nem lehet akadálya az, hogy ezt a szót profán (világi) nyelvhasználatban más tartalommal töltik meg. Nyelvünkben több olyan szó van, amelynek kétféle tartalmi töltése van. Pl. méh mint rovar és méh mint a föld méhe vagy anyaméh; ige, a nyelvtani, és ige mint Isten szava. (További példák: rák, paradicsom, szél, garat, mandula, körte.) Ahogy ezeket a szavakat kétféle tartalmi töltéssel minden magyar megérti, úgy értheti meg a szellem és szellemi szavak biblikus tartalmi töltését is. Ehhez viszont szükséges e szavaknak helyes tartalmi töltésű gyakori használata. Ez elsősorban a bibliafordítók, keresztyén kiadók és igemagyarázók feladata. Tudjuk, hogy nem könnyű dolog egy 400 éves tradíciót felszámolni. De nekünk mindenkor törekednünk kell a pontos és szöveghű fordításra, mert életünk függ attól, hogy mit és hogyan szól hozzánk Isten. Éppen ezért ne marasztaljuk el azokat, akik ezt az utat járják, sőt tehetségünknek megfelelően segítsük azok munkáját. Végül felhívjuk kedves olvasóink figyelmét a »Vetés és aratás« c. evangéliumi lap 1. évf. 5. számában megjelent cikkre Ungár Aladár tollából: »Lélek vagy Szellem« címmel, és Csia Lajos írására a lap 10. évf. 1. számában »Szellem, test, lélek« címmel.-s -d »VEGYETEK Szent Szellemet!« (János 20,22) Ez a magyar ige »vegyetek« magában foglalja azt, mintha a Szent Szellem vétele tőlem indulna ki; én volnék a kezdeményező, és akkor vehetném, amikor én akarom. Nyilván ez nem egészen így van, ez nem fér össze a Szent Szellem lényeg-valóságával, hiszen Ö Isten (Csel 5,3-4), a harmadik Személy, szuverén Úr, nincs kiszolgáltatva az ember önkényének és hatalmának. Az ö ténykedése, belém áradása önmagától, a Fiú és az Atya akaratától függ: »amint a Szellem adta nekik szólniuk« (Csel 2,4b), »osztogatván mindenkinek külön, amint akarja« (lKor 12,11b). így tehát a Szent Szellemet nem lehet csak úgy »venni«! Semmiképpen nem úgy, mint az önkiszolgáló boltban, hogy fogom a kosarat és beleteszem azt, amit vásárolni 55
