Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
akarok. Nem vehetem öt az előbbihez hasonló módon, csak befogadhatom öt, engedem, hogy lakozást vegyen, miután Jézus Krisztust befogadom. Jézus Krisztus befogadása az első isteni feltétele annak, hogy a Szent Szellem lakozást vehessen bennem. De amikor Jézus Krisztust befogadtam, egyúttal azonnal a Szent Szellem is lakozik bennem. Ö Krisztus Szelleme (Róm 8,9b). Ó tesz engem Krisztusévá és krisztusivá. Nem hiszem tehát, hogy a fenti magyar fordítás a tökéletes szellemi tartalmát adja vissza annak, amit Urunk Jézus Krisztus a tanítványainak mondott azon az estén! Sokkal inkább így áll helyesen: »Vegyétek el, fogadjátok be öt, akit Én adok nektek.« A fent idézett Ige ilyen értelmezése megegyezik a teljes írás szellemével és a Szent Szellem Úr voltával. Gyakran szokták idézni azok, akik a Szent Szellem vételén »lovagolnak«, a Csel 19,2a-t. Itt Pál apostol kérdezi az Efézusban talált Keresztelő János tanítványaitól: »Vajon vettetek-é Szent Szellemet, minekutána hívőkké lettetek?« Azok pedig ezt válaszolták: »Sőt azt sem hallottuk, hogy Szent Szellem van!« Ezek Keresztelő János tanítványai voltak - nem a mai igei értelemben vett hivő keresztyének mindaddig -, mígnem Pál hirdette nekik, hogy aki János után jön, Benne higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Ezután alámerítkeztek az Úr Jézusnak nevére, ezzel lettek olyan hívőkké, mint a ma Krisztusban hívők. Pál ezután rájuk tette a kezét, és a Szent Szellem teljessége töltötte be őket. Valószínű ők lettek az efézusi gyülekezet vénei. A Biblia tanúbizonysága szerint különbség van a Szent Szellem lakozása és a Szent Szellemmel való beteljesedés között. Vizsgáljuk ezt meg a fenti Ige fényében. Mikor nyolcadnapon a feltámadás után megjelent közöttük az Úr Jézus és rájuk lehelt (rájuk fújt), a tanítványok ekkor kapták a Szent Szellem lakozásvételét bennük, látták a feltámadott Urat, és hittek Benne (Jn 20, 29). Ettől kezdve hittek Benne a tanítványai olyan hittel, mint amilyen hitet mi is kaptunk. Ez a hitük az üdvösségre szóló elégséges hit volt, amelyet a Szent Szellem munkált bennük. A Szent Szellemnek ez a bennük lakozása még nem tette képessé, nem kenettek fel arra a szolgálatra, amelyre őket az Úr kiválasztotta és elhívta; ahogy előbb mondottam, nem voltak felkenvé, nem kaptak mennyei erőt, nyugodtan elmentek halászni, folytatták régi mesterségüket. Ezért mondta nekik a szemük láttára mennybe emeltetett dicsőséges Úr: »íme, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában addig, mígnem felruháztattok menynyei erővel« (Lk 24,49). Vagy a másik ígéret: »Kaptok erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nekem tanúim mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán és Samáriában és a földnek mind végső határáig« (Csel 1,8). Ezek az ígéretek teltek be 10 nap múlva a mennybemenetel után, »s a Szent Szellem kettős tüzes nyelvek látható formájában kitöltetett, és ült mindenikre azok közül« (Csel 2,3b). Soha többé nem mentek vissza a Genezáreti tóra halászni, hanem Uruk hálóját vetették ki. Ekkor kezdett betelni a Péternek mondott szó »mostantól fogva embereket halászol« (Lk 5,10b). Halottakat ragadtak ki az életre a népek tengeréből (Jel 17,15). A Szent Szellem birtokba vette egész lényüket: szellemüket, akaratukat, szívüket, lelkűket, testüket, és használta őket Urunk Jézus Krisztus tökéletes akarata szerint. Nem voltak többé a magukéi, nem a saját akaratukat cselekedték többé, hanem Urukét - az Atya akaratát. Még csak eszükbe sem jutott, hogy visszamenjenek halászni. A Szent Szellem bennünk lakozása elégséges az üdvösségre, de kevés az Isten akarata szerinti szolgálatra. Ezért beszél az Ige »hittel és Szent Szellemmel betöltött és felkent szolgákról«, akiket ö adott (Ef 4,11). Ouden 56
