Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

ahogyan egy egészséges ember egy­általán képes lehet erre. Tapasztalatait írásban is hasznosíthatja mások szá­mára. Ideges emberek egész sorát is­merem, akik írásaikkal mások számára értékes, egészségre tartozó szolgála­tokat végeztek. Ezen a helyen én is megvallhatom, hogy mindazt, amit leír­tam, saját magam kipróbáltam, tehát nem csupán az íróasztal mellől írom. Gondold meg továbbá: Már nem érvé­nyes Isten ígérete, hogy erőt ad a meg­­fáradottnak és erőtelennek (Ézs 40, 29)? Nem érvényes Jézusnak az ígére­te a megfáradtaknak és megterheltek­­nek, hogy megnyugtatja őket (Mt 11,28)? »Megterhelt« alatt az örökölt megterhelés is értendő. És nem lenne érvényes Isten kegyelmi ígérete annak az embernek, akinek tövis adatott tes­tébe (2Kor 12,9)? Nem lenne érvényes az ígéret a belső megújulására annak, akinek külső embere megromlik (2Kor 4,16)? A Szentírás éppen a testileg gyengék számára tartja készen az iste­ni áldást, mint ahogy Krisztus is külö­nösképpen felkarolta a betegek és a nyomorultak ügyét. Azért te is, ha ezekben az ígéretekben bízol, gyönge idegeid ellenére végez­hetsz néhány hasznos szolgálatot Isten számára. Avagy nem volt-e Mó­zesnek nehéz nyelve (2Móz 4,10)? Nem kellett-e Pálnak erőtlenséggel, fé­lelemmel és rettegéssel küzdeni (1Kor 2,3)? És tekints Isten sok gyermekére, akik ideges panaszaik ellenére nem fá­radnak el az Úrért való szolgálatban! Isten a gyönge idegzetűt is megtölti Szellemével és áldássá teheti őket kör­nyezetük számára. Pál apostol egész élete bizonyság arra, hogy Istennek benne lakozó Szelleme gyönge testét erősítette. Azért kérd az 0 Szellemét, s akkor Dáviddal együtt mindennap újra elmondhatod: »Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene« (Zsolt 68, 20). Ha rád tette a gyönge idegzet ter­hét, segít is neked napról-napra hor­dozni azt. Bensőleg boldog lehetsz pa­naszaid ellenére, vagy még inkább pa­naszaid miatt, és lehetsz jókedvű, mint Pál (2Kor 12,10). Ha gyönge idegeidet Isten kezébe te­szed, és Reá tekintve elcsendesedel úgy, ahogyan Jézus is Isten kezéből vette a szenvedést és engedelmesen hordozta azt, akkor szenvedésközös­ségbe kerülsz Jézussal anélkül, hogy az Ő nevéért szenvedned kellene. Nem végtelenül nagy vigasztalás-e tudni azt, hogy Jézus is szenvedett, hogy rettenetes fájdalmakat állót ki, hogy nagy félelemben és elhagyatott­­ságban volt? Ezért megérti a te szen­vedésedet is és viseli veled. Ragasz­kodj az Igéhez: »Valóban, betegsége­inket (ideggyöngeségeinket is) 0 visel­te, és fájdalmainkat (idegfájdalmainkat is) ő hordozta« (Ézs 53,4). Ő igazi tár­sad akar lenni a szenvedésben. Mint Krisztus szenvedő társa, célhoz érve bemehetsz hozzá a dicsőségbe. Ami­képpen Krisztus szenvedése által di­csőségre emeltetett, ugyanaz történik a keresztyén emberrel is: szenvedés által jut dicsőségre (Róm 8,17). (folytatjuk) Krisztus szemével A Földet nézzed, de a Krisztus szemével, mennyivel szebb így. Az embert nézzed, de a Krisztus szemé­­jobban fogod szeretni. [vei, A szenvedőt nézzed, de a Krisztus szemé­­könyörületre indulsz. [vei, Az ellenséget nézzed, de a Krisztus sze­­imádkozni fogsz érte. [mével, Az életet nézzed, de a Krisztus szemével, mennyivel drágább lesz. A bűnöst nézzed, de a Krisztus szemével, és meglátod magadat. A Keresztet nézzed, a magad szemével - mennyivel könnyebb lesz a tied! Fejszés András 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom