Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
hogy az én problémáimra is van megoldás, s ez Jézus, aki mellett eddig vakon botorkáltam^ Tovább olvastam a szöveget. Ekkor már tudtam azt is, hogy életem fordulópontjához érkezett. Teljesen megbizonyosadtam felőle, hogy Krisztus nekem is »életet« adhat. Hogy Ő azért halt meg, hogy halálával bűnbocsánatot szerezzen mindenkinek, aki azt kész elfogadni. Tulajdonképpen ez sem volt új előttem, halottam már korábban is. De csak most értettem meg valódi jelentését, amikor eigondoltam, hogy hányszor cselekedtem helytelenül eddigi életem során. Hány embernek okoztam fájdalmat, hány embertársammal bántam igaztalanul. És Krisztus mégis felkínálja a bocsánatot. A legnagyobb megilletődéssel rövid imában köszöntem ezt meg neki, és elfogadtam Ot személyes Megváltómnak. Soha nem érzett öröm töltött el ezután. A Szent Szellem munkája nyomán valami egészen új vette kezdetét. A későbbiekben a változások egész sorát tapasztaltam meg gondolkodásomban, ami természetesen nagy kihatással van egész életemre. A Biblia szavaival élve, én is elmondhatom, hogy más emberré lettem. SZABADDÁ. Mert ahol Isten Szelleme, ott az igazi szabadság.-/' -a Isten kertjének ékessége Lukács 13, 6-9 Akinek szívéhez eljutott Istennek élő beszéde, akinek szíve megrezdült és megrendült a beszéd hallatára s megindult a hívó szóra, az mind ott áll Isten szőlőjében mint értékes, különös gonddal körülvett gyümölcsfa. Olyan sok a vallásos ember; sok a szőlő, de fügefa csak itt-ott van. Ennek a különös gondnak a tárgya vagy te is. Ha végignézed életedet, látnod kell, hogy mennyire másként bánt veled az Úr, mint másokkal. Nincsen a tiedhez hasonló élet! Különös volt, ahogyan a hittel kapcsolatba kerültél, különös, ahogyan meghallottad, különös, amit hallottál. Isten végezte úgy, hogy egyszer elrekesztessék utad, ne kerülj valami istentelen vadonba, hanem az Úrnak szőlőskertjébe, ahol a Gazdának szeme legtöbbször rajtad pihen. Urad látogatásai önvizsgálatodnak áldott ideje. »És kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta« (6. v.). Amikor a szív őszintén Isten uralma alá adta magát, akkor mindig szomjasan várja ezeket a szent meglátogattatásokat, akár vesszővel jön, akár megkapálni, akár metszeni. Áldott legyen a Gazda, aki eljött kedves fájához a gyümölcsért. A Zsoltárok könyvében sok sóhaj, felkiáltás van, amelyekben Istennek emberei, gyümölcsökkel rakott fái, kiáltanak a Gazda látogatása után. Ott olvassuk ezt a szomjas vallomást: »Istenem, mindennap várlak Téged!« (25,5). S amikor életed valóban Isten kedvére beérett gyümölcsökkel teljes, akkor ez a kiáltás hangzik fel ajkadon; »Jöjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek, miket cselekedett az én lelkemmel« (66,16). Még egy boldog tapasztalat: »Meglátogatod a földet és elárasztod, nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel . . .«(65,10). Igénkben szomorú a megállapítás, a látogatás mérlege: »gyümölcsöt . . . nem talált«. Istent nem lehet félrevezetni. Ő meglátja az egyetlen szem 42
