Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

gyümölcsöt is, s ha ott van, igénybe is veszi, fel is használja. De nem veze­tik félre a lombok, a sok zöld levél, sem a rajta éneklő madarak — emberi jókedv melódiái. Ő a gyümölcsöt ke­resi! Egyetlen gyümölcsöt fogad el: azt, amit Jézus élete termett meg benned. Nevezhetjük a Lélek gyümölcsének is, kilenc oldalról nézve azt az édes, érett, jó gyümölcsöt, ami Jézus életé­nek gyümölcsözése bennünk (Gál 5,22). Ez után nyül boldog, gazdag örömmel Isten, ezt keresi felséges ke­ze. Nyüjthatod-e most? Akarod-e nyújtani — még ma? Isten igazsága halálodra van. A pa­rancs a terméketlen élet felől így hangzik: »Vágd ki!« Rövid, kímélet­len parancs. Az igazság szava. A szent Isten előtt nem állhat meg sem­mi, csak az, ami Jézustól való. Halál­ra ítéli Istennek igazsága az emberi erőlködés minden vallásos cselekmé­nyét, amellyel önmagát akarja meg­igazítani. A Jézusba be nem oltott élet csak vadat terem. Isten parancsa a hiábavaló élet felett hangzott el. Ha nem hozta meg a várt gyümölcsöt, akkor minden egyéb, amit hozott, érlelt — hiábavaló. Nincs rajta a keresett gyümölcs, nem telje­sítette azt, amire rendeltetett, ami vé­gett a kertbe ültettetett. Neked Jézus életét kell hordoznod, vele kell betel­ned, belőle kell élned, általa kell él­ned. Ezért alkotott Isten, ezért bánt veled olyan megkülönböztetett irga­lommal a kertnek Gazdája. Legyen Isten irgalmas hozzád, hogy ne foglald a helyedet hiába. Ha eddig így volt, alázd meg magad és mond­jad most: Uram, bocsásd meg hiába­való életemet, tartsd vissza még a fejszecsapást, adj az irgalmas Vincel­lér kezébe. Közbenjáród újra megmentett téged. Hányszor már?! Jézus hangja ez: Uram, hagyd még meg! Tudod, hogy nem három éve jár már az Úr gyü­mölcsöt keresni nálad, hanem sokkal több ideje. Hányszor hosszabbította meg feletted Isten irgalmát az átsze­gezett kéz! — Izráel három éven át lát­ta, hallotta az Isten Fiának életét és dolgait, s nem termette a megtérés gyümölcsét. Kivágatott, pedig válasz­tott nép volt, Istennek szemefénye volt. Mennyivel nagyobb irgalomban részesültél te mindeddig! Nem indul meg a szíved mégsem? ítélet helyett újabb áldások. Isten igazsága a fejszét követelte, de Jézus irgalma újabb megmunkálást adott, újabb jókat, hogy életed meghozza végre a kívánt gyümölcsöt. Ez a mostani alkalom is, amikor az Ige szól hozzád, a te megmunkáltatásod ideje. Bár megismernéd e te mostani napodon is ezt a kegyelmet. Jézus fedez téged, mert Őt vágta ki a harag fejszéje. Igen, ez a te megme­nekülésednek a titka. »Kivágatott az élők földéből . . .« (Ézs 53,8). Micsoda csapások érték az Isten igazi Cseme­téjét, az áldott Fiút nagypénteken! Hogy verte a harag, szántotta a kor­bács, takarta köpdösés, borította gúny és tördelte gallyait a gyűlölet! Mégis, csodálatos módon beérett rajta az egyetlen gyümölcsmegváltó enge­delmessége, bocsánatszerző halála. Te Jézus irgalma alatt állasz. Ezzel az irgalommal élhetsz, ebben növeked­hetsz, ebben gyümölcsözhetsz. En­gedd, hogy átjárjon ez az áldás. Szol­gáltasd ki magadat feltétlenül Jézus­nak, hogy éljen benned és te Őáltala. Még ma a megnyert haladék a tied, de az Igében azt is olvassuk a Közben­járó szájából: »Ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt« (9. vers). Ne ez legyen a te sorsod! Nem kivágatásra, hanem Uradat bol­dogító gyümölcstermésre rendeltet­tél. Z. J. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom