Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

nak, tisztának látszik, és mégis foltot hagy és ártalmas. Ha figyelsz Isten szavára, a Bibliára, akkor meg fogsz tanulni különb­séget tenni a valóban tiszta és a csak látszó­lag tiszta dolgok között. A Biblia azt tanít­ja: „Minden útja tiszta az embernek a maga szeme előtt: de aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az” (Példabeszédek 16,2). Mi nem min­dig tudjuk a jót a rossztól megkülönböztet­ni, amióta Ádám és Éva a Paradicsomban hallgattak a kígyó szavára, és engedetlenek lettek. Csak egyféleképpen tudhatjuk meg, mi az, ami valóban jó: Isten Igéjére kell hallgatnunk: „Mi módon őrizheti meg tisz­tán az ifjú az életét, ha nem a te beszéded megtartása által... a te határozataidból leszek értelmes ...” (Zsoltár 119,9, és 104). Péter megértette. Gyorsan kiissza tejét, átöleli édesanyját, aztán repülőgyorsaság­gal berohan a szobájába. De amit most hallott, azt nem felejti el. ni kellett arra, hogyha valaki vizet akart húzni a kútból, hogy előbb győződjön meg, nincs-e ott a kis állat. Egy délután valaki sietve ment vízért, s elfelejtette a hengert megnézni. Kinyitotta a kút fedelét, meghajtotta a kereket, és paces! valami a több méter mélységű sötét, hideg kútba esett. Ijedten néztünk le utána, de a kút először túl sötét volt ahhoz, hogy lássunk valamit. Csupán kétségbeesett nyá­vogást hallottunk. Végül is megláttuk a macskát, belekapaszkodva a kút oldalába. Mit tegyünk? Olyan hosszú létránk nem volt, hogy elér­hettük volna, mert a kút nagyon mély volt. Hirtelen leeresztettük a vedret, s igyekez­tünk azt odairányítani hozzá. Vajon el fog­­ja-e hagyni bizonytalan helyét, és bízik-e a megmentésében? Igen, kinyújtotta reme­gő, nedves mancsait, megragadta a vedret, és mi gyorsan felhúztuk. A cica - úgy nedvesen és hidegen, amint volt, hálából nyaldosni kezdte megmentőjének a kezét. Találó kép ez a mi veszélyes helyzetünkről, amíg nem vagyunk megmentve bűneink­ből. Nem vagyunk tudatában annak a ve­szélynek, amelyben élünk. Alszunk. Néha talán hallunk a Bibliából valamit, ami fi­gyelmeztet bűnös állapotunkra és hogy szükségünk van megmentésre. Az Úr Jézus Krisztus a mi Megmentőnk! О meghalt azért, hogy megmentsen minket. A cica először egy hamis menedékben bízott, ami­kor a tehén elől a kút hengerére menekült, s ez a helyzet még nagyobb veszélybe hozta őt. Vajon mi abban bízunk-e, hogy „jók és becsületesek” vagyunk, tehát nincs szüksé­günk szabadításra? Isten Igéje azt mondja: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvö­­zülsz” (Csel 16,31). Higgy, bízzál, ragasz­kodj az Úr Jézushoz! Az О halála a Golgota keresztjén éretted történt, s a te bűneidet vitte fel testében a fára (lPét 2,24). A macska nem tudott segíteni önmagán. Te sem. Kérted-e már az Úr Jézust, hogy mentsen, tisztítson és tartson meg téged? Ó megteheti. Bízzál Benne! R. W. Cooper 30 A KISCICA BALESETE Egyszer egy kiscica a gazdasági udvarba tévedt. Igen mulatságosan szaladt körbe­­körbe, saját farkával játszadozva. Hamar barátságot kötött a többi állattal, és gyak­ran aludt a kis fekete borjú hátán. Más­kor pedig a tehenek jászlában talált jó alvóhelyet. És hogyan játszadozott velük! Rézi, az egyik tehén, néha nagyon gorom­ba volt vele, s ilyenkor a kiscica gyorsan a kúthoz szaladt. Felkapaszkodott az olda­lán, és végigmászott a hengeren, amelyre a vedertartó kötél csavarodott. Leült a hen­gerre, s mi csodálkoztunk, hogy Rézi miért bőg oly keservesen a kút mellett. Aztán egy napon valaki vizet akart húzni a kútból, kezét végighúzta a hengeren, s ott találta a kiscicát. A macska teljes biztonságban érezte ott magát, és a Rézivei való pajkos­kodás után sokszor ment oda megpihenni. Habár megkíséreltük elszoktatni az ottani alvástól, ő újra csak visszatért, s így vigyáz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom