Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
Wilhelm Busch A mérleg Nemrég érdekes tanulmányt olvastam arról a kérdésről, hogy miért bünteti meg az állam a bűnözőket. így okolták meg: „A büntetés legyen a nevelés eszköze. Ezen keresztül megjavíthatjuk a rossz embereket.” - „A büntetés legyen elrettentő példa. Ha keményen megbüntetjük a bűnösöket, úgy alaposan megfontolják, vajon megéri-e, hogy újabb bűncselekményt kövessenek el.” - „Bezárjuk a gonosztevőket, hogy távoltartsuk a társadalomtól a kártékony elemet.” A kérdés tehát: mi értelme van valamilyen büntetésnek? Én úgy gondolom, a legjobb, ha az örök igazságosságot egy mérleghez hasonlítjuk. Minden jogtalanság nagy súlylyal nyomja lefelé az egyik serpenyőt. így azonban nem maradhat. Értelmünk és érzésünk azt követeli, hogy a mérleg ismét egyensúlyba jusson. Határozottan úgy érezzük, hogyha ez nem történik meg, akkor a világnak ki kell fordulnia a sarkából. Éppen az a büntetés értelme, hogy a mérlegserpenyők ismét egyensúlyba jussanak, s hogy az igazság győzedelmeskedjék. Ez világos mindenki előtt; s talán most azt kérdezed, hogy „mi közöm nekem mindehhez? Nem vagyok gonosztevő!” Egészen bizonyos vagy abban, hogy mindehhez semmi közöd? Véleményed szerint csak a gonosztevőknek van szükségük a büntetésre? Az igazságosság mérlegét az élő Isten tartja a kezében. Az egyik mérlegserpenyőbe nagyon sok gonosz dolgot helyeztünk: minden megszentségtelenített, Isten Igéje nélküli vasárnap, minden szeretetlenség, haragos szó, mindenfajta civódás és irigység, olyan súlyokat jelentenek, amelyek kilendítették a mérlegserpenyőket egyensúlyi helyzetükből. „Aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” - mondja Isten Igéje (Mt 5,28). Ismét súly a serpenyőben, melyet a mi titkos istentelenségünk erősen kilendít egyensúlyi helyzetéből. S hogy újra visszakerüljön eredeti helyzetébe, büntetés nélkül nem megy. Isten örök igazságossága követeli meg ezt. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Kedves olvasóm, szeretnék kivezető utat mutatni számodra. Csodálatos Igét olvashatunk a Bibliában. A „büntetésről” van ebben szó. Mutatóujjhoz lehet hasonlítani ezt az Igét. A Golgota keresztjére mutat, amelyen Isten Fia, Jézus Krisztus, meghalt. Az Ige így hangzik: „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen” (Ézs 53,5). íme, ezért olyan fontos nekünk, keresztyéneknek, Jézus keresztje. Ez az egyetlen lehetőség, hogy Isten mérlege egyensúlyba jusson az életünk fölött, s így megmeneküljünk az utolsó ítélettől. Ez azonban csak akkor történik meg, ha hiszek Jézus Krisztusban, a Megfeszítettben. Ilyen értelemben a hitem az az emelőkar, amely mindent mozgásba hoz. Tehát: egy napon nagy ijedelemmel fedezem fel, hogy milyen végzetes helyzetben van Isten kezében az én mérlegserpenyőm. Térdre hullok és azt mondom: „Mindenható Úristen! Belátom, hogy sok bűnöm és vétkem van a mérleg serpenyőjében. Nagy fájdalommal és szomorúsággal vallom meg ezt neked. De most már hiszem, hogy szent Fiad, Jézus, meghalt értem. Kérlek Téged, Uram, hogy helyezd az Ő érdemét a másik serpenyőbe! Hiszem, hogy megteszed, hiszen ezért halt meg Jézus!” És ebben a pillanatban helyrebillen a mérleg. Jézus halála eltörölte a bűneimet. Ebben a pillanatban minden rendbe jött, most már gyermeke lehetek az élő Istennek. Jézus mondja, hogy aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében (Jn 3,18). 31
