Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

nyos lehetsz-e bűneid bocsánata, istenfiú­­ságod és örök üdvösséged felől, vagy vala­mi módon nem vagy-e engedetlen Isten iránt; vajon embertársaidnak, akik téged megbántottak, megbocsátottál-e? Minde­nekelőtt azonban köszönd meg Istennek a jótéteményeit (Zsolt 92,2-3). Gondolj arra, hogy milyen nagy és sok okod van az Istenben való örvendezésre, és a legnehe­zebb helyzetben se feledkezz el a dicső­ítésről (Csel 16,25). Végül gondolj hálaa­dással szeretteidre, s mindazokra, akiket Isten reád bízott. Vidd az ő dolgaikat imád­ságban Isten elé. Ha álmatlan óráidat ilyen módon töltőd, ne légy boldogtalan, hogy nem jött álom a szemedre. Nem azon fordul meg a dolog, hogy átalszod-e az egész éjszakát, hanem azon, hogy lelkednek megvan-e az igazi nyugalma. Az ilyen éjszaka során olyan mélyen nyugodhatsz mennyei Atyád kar­jaiban, hogy hosszú alvás nélkül is kipi­hentnek érzed magad reggel. Milyen áldott volt Jákob álmatlan éjszakája a Jabbók révén, amikor Istennel küzdött! Sok ember tanult meg már imádkozni az éjszaka csöndjében, amikor rádöbbent teljes tehe­tetlenségére. Egyidejűleg azonban légy tu­datában annak is: az ördög éppen az ál­matlan órákat igyekszik felhasználni, hogy elbuktasson. Azért törekedj arra, hogy »a virrasztásban«, azaz álmatlan éjszakán is - Pálhoz hasonlóan - légy Isten szolgája (2Kor 6,5). b) Mosolygyakorlat A továbbiakban hadd mutassak rá az ideg­­rendszeri feszültség feloldásának egy olyan módszerére, amelyet én megtapasz­taltam s ajánlhatok másoknak is. Az ál­landó idegfeszültség láttán, amely idegki­merüléshez vezet, felmerül a kérdés, vajon a szervezet nem rendelkezik-e olyan be­rendezéssel, amely a nap minden szaká­ban különösebb megerőltetés nélkül képes­sé tehet arra, hogy az idegek lecsillapodja­nak, úgy, mint ahogyan ez éjjel az egész­séges álom által történik. Megfigyelték, hogy a vegetatív idegredszer feszült álla­pota szoros összefüggésben áll az ember kedélyállapotával. Minden negatív gondo­lat, mint pl. gyász, félelem, gyűlölet, elke­seredés az idegekben görcsöket idéz elő, de az örvendező gondolatok feloldják eze­ket a görcsöket. Ebből következik az, hogy az öröm nélkülözhetetlen az idegek egész­ségéhez, és a legjobb eszköz a feszültség feloldására. Azt mindnyájan ösztönszerű­­en érezzük, hogy öröm nélkül nem tudnánk élni. Uram! Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó kése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. Tóth Árpád Minden ember tapasztalhatja, hogy az öröm állapota a szájban gyors nyálkivá­lasztást okoz. Nemcsak egy ízletes étel elképzelésekor, hanem minden örvende­tes gondolat alkalmával is nyál képződik. Egyidejűleg a belső szervekhez és az egész mirigyrendszerhez vezető idegek lecsillapodnak. Viszont a nyálelválasztást, valamint a vegetatív idegek egyéb műkö­dését is a lelki izgalmak gátolják. Nem figyeltük még meg magunkon, hogy izgal­mak alkalmával nyelvünk az Ínyünkhöz tapadt és elment az étvágyunk mindentől? így érthetjük meg az Igét, melyet a bűne miatt kétségbeesett Dávid mond a 32. zsoltárban: „Míg éjjel-nappal rám neheze­dett kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében” (4. v.). Valóban, az öröm kitűnő eszköznek bizo­nyul az idegek megpihentetésére és meg­erősítésére. Általában minden gyönyör­ködtető látvány, nemes zenének a hallása, de még a szép élményre való gondolás is legtöbbször elegendő ahhoz, hogy a nyál a szánkban összefusson. Mivel az ilyen gon­dolkodási alkalmak akaratlanul is mosolyt fakasztanak az arcunkon, szeretném ezt a 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom