Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
módszert »mosolygyakorlat«-nak nevezni. A mosoly látható kifejezése a feloldódásnak. Úgy gondolom, hogy a gyakorlása egyszerű, és mindenki könnyen elsajátíthatja, aki magát vidám gondolatnak engedi át. Bármikor és tetszés szerinti ideig végrehajtható anélkül, hogy különleges pihenő szünetekre szükség volna, mint más feszültség-feloldó eljárásoknál. Ennek a gyakorlásnak a hatása a vegetatív idegrendszerre a legtöbbször gyorsan észrevehető. így szűnhetnek meg rövid mosolygás után az idegi eredetű fejfájások, étvágytalanság, szívdobogás, fáradtság és más panaszok is. Az ideges magas vérnyomás süllyed és az alvás javul. A mosolygyakorlat kedvezően hat azokra a szervi megbetegedésekre, amelyeket a lelki dolgok is befolyásolnak. Aki ezt a gyakorlatot naponként szorgalmasan elvégzi, az megtapasztalja, hogy kimerült idegei váratlanul gyorsan megpihennek. Ha a szabadságunk szépnek és jónak ígérkezik is, de hiányzik belőle az öröm, nem hozza meg a remélt felüdülést. Az idegek megpihenése és erősödése csak akkor kezdődik el, ha előbb öröm tölti el a szívet, még abban az esetben is, ha az elhelyezés, az időjárás és a környezet nem a legjobb. Az, aki állandó félelemben és gondban él, aki újra meg újra izgul és bosszankodik, aki munkáját mindig hajszában végzi, nem lesz képes mosolyogni, és ezért nem jut el idegfeszültsége feloldódásához. Ha azonban az örvendező gondolatok a döntőek a mosolygyakorlatnál, akkor a keresztyén embernek van leginkább lehetősége, hogy idegeit lecsillapíthassa. Ö ugyanis mindenért hálás lehet, mert mindent az ő Istenének kezéből fogad; mindenkor örülhet, még a legkisebb dolognak is, minden madárnak, minden virágnak, mert Isten teremtményét látja benne, és állandóan hozzá imádkozhat (1 Tessz 5,16-18). És milyen sok oka van naponta az örömre annak, aki magát Isten gyermekének tudja! Megtapasztalja, hogy az Úr-Valakiért Valakiért valamit meg kell tenni! Először - púp a háton, majd háborító kötelesség, végül nehéz zsák, mit görnyedezve kell cipelni valahová, s akkor derül ki csak róla, hogy telve arannyal, mikor elvittük már s letettük. Útonlevők, mi, megértjük-e még idejében, hogy életünkből az marad meg, amit másokért tettünk?! F. L ban való öröm az ő erőssége (Neh 8,10), hogy mennyei Atyja szereti őt, róla gondot visel és a helyes úton vezeti. Ennek az Istenben való örömnek a világ sokféle örömével szemben az a roppant nagy előnye, hogy a nehéz napokban sem tűnik el. Ezt Pál maga is megtapasztalta, különben a fogságban nem írhatott volna így: „Örüljetek az Úrban mindenkor”, azaz minden helyzetben. A szangvinikus vérmérséklet bizonyára lényeges segítség lehet az Istenben való örömre és ezzel együtt a mosolygyakorlatra. De képtelen erre, mihelyt öröme eltűnt! Csak a keresztyén tud - akinél az öröm a Szent Szellem gyümölcse - minden időben mosolygyakorlatokat végezni és ezáltal idegeinek a szükséges rugalmasságot megadni, így tedd tehát kimerült idegeidet és álmatlan óráidat Isten kezébe. Elsősorban azonban igyekezz az öröm által, amelyet Jézus Krisztus akar neked ajándékozni (Jn 15,11), meggyengült idegeidnek új erőt adni! Akkor megtapasztalod a Zsoltár igazságát: „Aki jóval tölti be a te életedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt 103,5). (Folytatjuk) 15
