Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 2. szám
Túrmezei Erzsébet: Köszönöm! Harangszó hív zengőn és melegen. Benne a Te hívásod hallhatom, s oltáraidnál megtalálhatom fészkem, fáradt madárként, Istenem. Testvének énekével száll feléd, milliók énekével énekem. Irgalmadat velük dicsérhetem. Milliókkal borulhatok eléd. Szegényen, koldusmódra érkezem. Felédnyújtom kérő, üres kezem. Tied a gazdag ajándéközön. Gazdagokat elküldesz üresen, de éhezőt-szomjazót sohasem. Terített asztallal vársz! Köszönöm! * * * Isten képe a Krisztusban „Isten-mérgezés" — ez a különös címe egy 1976-ban megjelent könyvnek. A szerző leírja, hogy gyermekkora óta Isten képét annyira elsötétítették, sőt megmérgezték előtte, hogy végül Istenről csupán mint megsemmisítő fenyegetésről volt fogalma. Az ilyen „Isten-mérgezés" halálos. Ebből csak úgy lehet megszabadulni, ha határozottan arra nézünk és hallgatunk, aki Isten lényét korlátlanul és megbízhatóan jelentette ki. Ez a tapasztalat mentette ki Luther Mártont az elvettetésnek abból a pokoli félelméből, amelybe őt korának állítólagos jámbor istenképei kergették. Azért nevezi ő János apostolt „minden evangélista fölötti mesternek“, mivel János Krisztus Igéjét és akaratát az Atya lényével és akaratával oly mesterien „fűzi egybe", mint senki más. A „Heti igehirdetések Jánosról" című könyvében ezt írja Luther: „Amit Krisztus mond és cselekszik, azt az Atya, mint ugyanaz az egy Isten cselekszi. Aki ezek után Istent máshol akarja megtalálni, mint Jézus Krisztusban, az nem Istent találja meg, hanem Isten helyett magát az ördögöt." Túl egyszerű? Egy igehirdető leszállt a bányába, hogy az ott dolgozóknak az ebédszünet alatt hirdesse az evangéliumot. A legtöbb munkás figyelmesen hallgatta a rövid beszédet. Visszafelé a felvonó előtt az aknásszal találkozott, akitől megkérdezte: „Mi a véleménye az Istennek üdvösséghez vezető útjáról?" „Ez számomra túl egyszerűnek tűnik, és ilyen vallásban nem hiszek" —válaszolt az aknász. Az igehirdető rövid gondolkodás után így szólt: „Szeretném, ha elmondaná nekem, hogyan jut ki ön a bánya mélyéből?" — „Ez roppant egyszerű. Beülök a felvonóba és megnyomom a megfelelő gombot." — „És mennyi ideig tart, amíg a felszínre jut?" — „Csak néhány percig!" „Ez bizony nagyon egyszerűnek tűnik. Nem kell semmit sem tennie, még fizetnie sem kell a felvonó használatáért?" — kérdezte az igehirdető. „Nem! Hiszen én itt szinte otthon vagyok." — „De mi van azzal a sok munkással, akik ezt a bányát megnyitották, a mély aknát kiásták? Az is csak valami egyszerű, könnyű munka volt, vagy sok pénzbe fáradságba került?" „Az biztos, hogy a bányavállalatnak sok pénzébe került a megépítése. Ez az akna 900 méter mély. Különben is ez a bányának egyetlen felszínre vezető útja." „Teljesen igaza van — szólt az igehirdető. — De ha Isten Igéje azt mondja magának: Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, erre azt válaszolja: Ez túl egyszerű és túl könnyű! Egyről azonban megfeledkezik: Istennek nagyon sokba került az, hogy visszahozzon minket a pusztulás mélyéből. Egyszülött Fiát áldozta fel értünk. Bűneinket a saját Fia vállára helyezte, és engedte, hogy meghaljon érettünk. Ezért tud kegyelmet gyakorolni velünk és bocsáthatja meg az elkövetett vétkeinket. De ezt nekünk hinnünk kell! 33
