Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 2. szám
tolnunk annak az árát, különben megtörténhet, hogy az emberek és angyalok gúnyolódásának kitéve fel-eúton megállunk. Jézus felhívja figyelmünket ezekre a szükséges megfontolásokra: Ki az közöttetek, aki előbb ne becsülné fel a költségeket, mielőtt házat építene? Ki bocsátkozik hadvezetésbe, mielőtt megvizsgálná, hogy a saját hadereje nagyobb-e az ellenségénél? Ezt a kérdést értelemszerűen úgy alkalmazhatnánk: ki az közülünk, aki saját házat épít anélkül, hogy előzőleg pontos költségvetést ne csinálna? Ami a mindennapi életben szokásos, ebben az esetben kétszeresen fontos. Félszívvel inkább ne kövessük Jézust! Nem, mintha Jézus el akarna ijeszteni vagy vissza akarna tartani minket az Ö követésétől! Erről szó sincs. Minden vágya az, hogy bevigyen minket Isten országába, az Atya dicsőségébe. Jézussal az út kívánatos út Magányos, meredek ez az út Jézus nyomában. De olyan, mint a magas hegységek között. Aki szereti a hegyeket és ismeri, aki már valaha átélte, hogy milyen csodálatos látvány tárul az ember elé a hegycsúcson, az vállalkozik a meredek hegyi ösvényre, szükség esetén még a sziklafalon történő fáradságos, veszéllyel teli mászásra is. Az út Jézus mögött — bármennyire meredek és magányos -is — kívánatos út! Mi-ért? Elsősorban azért, mivel az nem a saját magunk útja, hanem az Ő nyomdokán haladó út. Kedves olvasóm, talán már te is jártál saját kedved szerinti úton. Jól érezted ott valóban magadat és boldog voltál? Nem tört ént-e veled a szabály szerint: „Tudd meg, és lásd meg: milyen gonosz és keserves dol-og, hogy elhagytad Istenedet, az Urat!“ (Jer 2, 19 b). Azonnal talán nem is érezzük, de előbb-utóbb ez lesz -a keserű megtapasztalásunk! Más az út, ha Jézus fogja a kezünket. A tanítvány útja, mégha meredek és magányos is, mégis örömteli. Jézus soha nem hagy magunkra minket, Ő közelünkben van, ■hal'lótávolságban. Ő az utat már kitaposta és előttünk jár. „Jöjjetek én hozzám, akik megfáradtatok, én felüdítlek titeket.“ Ezt a megváltói felszólítást nem vonja vissza. Fel akar üdíteni minket, nem félrevezetni! A követelmény szigorúsága, amellyel ez a szöveg minket szembeállít, nem akar az Ő követésétől elijeszteni minket, de minden hamis kötöttségtől meg akar szabadítani. Csak egy a követelménye: Szent elhatározottság. Célja egyértelmű: fel akar vezetni minket az öröm csúcsára, ahol olyan öröm vár ránk, amely kibeszélhetetle-n és soha el nem múlik!! Gondolatok Isten elhívása csak az engedelmesség által lesz világossá, sohasem a pro és kontra mérlegelése által. * Jézus hív — de nem mondja meg előre, hogy hova. A következményeket reá kell bízzad. * Amid van, azt kölcsön kaptad és számadással tartozol a felhasználása felől. * A tíz meggyógyult bélpoklos mérkőzésének eredménye 1:9. * Ne légy bizalmatlan, hanem légy részvéttel! * Ha te magad boldog akarsz lenni, tégy másokat boldoggá. * Alapvető igazságok Az utolsó szó mindig Istené — akkor is, ha hallgat. * Minden új napon új erő adatik — de csak arra az egy napra. Különben megfeledkeznénk az erő forrásáról és Róla, aki azt adja. * A Krisztusban érlelődő ember már nem csodálkozik az emberi kudarcok felett, hanem csak az Isten hűsége ejti őt újra meg újra ámulatba. 30
