Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 2. szám
Az első szeretet „Az a panaszom ellened, hogy nincs már meg benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz“ (Jel 2,4-5). Ez az igerész azon levelek egyikének kivonata, melyeket Krisztus Urunk a hét kisázsiai gyülekezethez intézett. E levelek nagyon tanulságosak, mert az őskeresztyén gyülekezeteknek különféle lelki színvonalát tükrözik vissza. Feltűnő és figyelemre méltó, hogy a különféle lelki színvonal ellenére mind a hét levélben három kitétel azonos. 1. A címzés: A gyülekezet angyalának; 2. A figyelmeztetés: Ismerem a te dolgaidat; 3. „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek.“ — A hét levél hangja, jóllehet igen komoly, mégsem sablonos. Krisztus, a gyülekezetek Ura, az egyikben korhol, dorgál és büntetéssel fenyeget, egy másikban viszont buzdít, dicsér és vigasztal. Ez jellemző Urunk elfogulatlan szeretetére, amellyel a bajon segíteni, a veszélyt elhárítani és az elkövetett hibákat helyreigazítani törekszik. Tanulmányozzuk ez alkalommal Krisztusnak az efezusi gyülekezethez intézett üzenetét. Már a címzése is tanulságos: „A gyülekezet angyalának..." Ez a rendkívüli címzés ne okozzon félreértést. A szóbanforgó személy nem volt mennyei angyal, hanem földi ember, ti. a gyülekezet felelős vezetője. Az „angyal“ kifejezés ugyanis a görög „angelos“ szóból ered és magyarul küldöttet és megbízottat jelent. Ezt az „angyalt“ maga az Úr helyezte a gyülekezet élére, és ezért kéri tőle számon a gyülekezet állapotát. Milyen volt az efezusi gyülekezet látszat szerinti állapota? A hozzá intézett levélben felsorolt erényei alapján egy ortodox, vagyis igazhitű egyházközség benyomását keltette. Erkölcsi tisztaságát megőrizte, a hitvallás pontjaihoz szigorúan ragaszkodott, és emiatt bizonyára egy kiváló vallásos testület jó hírét élvezte. És ezt a kiváltságos gyülekezetét az Úr magába szállásra és megtérésre szólítja fel. Vajon miért? Azért, mert számos jó tulajdonsága mellett, melyeket az Úr elismerően felsorolt, egy főbenjáró mulasztást követett el: az első szeretetet elhagyta. Csak egy fogyatkozása volt, de ezt a hiányt nem tudta pótolni a meglevő hat erénye. A szeretet hiánya! A keresztyén egyház legfájdalmasabb fejezete ez. Mennyi kudarc a gyülekezetek történetében, mennyi hajótörés az egyéni hitéletben, és milyen sok odaveszett őszinte törekvés és áldozatos cselekedet azért, mert a gyülekezeti tagok szívében elhamvadt az első szeretet szent tüze. És akiket Krisztus drága áron megváltott, szeretet hiányában egy élettelen ércdarab értékére süllyedtek le (1Kor 13,1). Urunknak az efezusi gyülekezethez intézett leveléből azt a megrendítő tanulságot szűrhetjük le, hogy őszinte szeretet nélkül a hívők közössége, minden egyéb kiváltsága ellenére, elvesztette létjogosultságát, és feje fölött ott lebeg a gyülekezet Urának fenyegető határozata: „Kimozdítom gyertyatartódat a helyéből!" Ennek elkerülésére, Urunk utasítása szerint, csak egy mód van: Meg kell térni! Újból megtérni! Lehetséges ez? Lehet újból megtérni? A választ megtaláljuk Krisztus üzenetének utolsó mondatában, amelyben ígéretet tesz a győztesnek. De aki győzni akar, kell hogy előbb harcoljon. — Hogyan, harc árán visszaszerezni az első szeretetet? Igen! Aki e téren győzni akar, kell hogy elszánt, kíméletet nem ismerő harcot vívjon a szeretetlenség konok fellegvára, az ember önző én-je ellen, hogy szíve oltárán újból fellobbanjon az első szeretet szent tüze. Az efezusi gyülekezet esetéből egy fölöttébb fontos tanulság szűrhető le. Az ti., hogy a szeretet a hitéletben e-gyetmást pótolhat, de magát a szeretetet nem pótolja semmi. A szeretet pótolhatja például a tudást, a tapasztalatot és a rátermettséget. A szeretetet viszont 31
