Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 2. szám
Dr. Wilder-Smith Igazságosság és szeretet (3.) Jézus követése „Nagy sokaság ment vele, és Ő feléjük fordulva ezt mondta: Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom“ (Lk 14,25-33). Nagy jelentőségű ez a kijelentés! Jézus ezzel azt akarja mondani: ha ti az én tanítványaim akartok lenni, eddigi utatokat nem folytathatjátok tovább. Az én követésemhez hozzátartozik a megfordulás, az eddigi életirány megváltoztatása. — A testi, természetes embernek ez akkoriban is ellenére volt és napjainkban szintén ellenére van. Az út Jézussal magányos út Nem csoda, hogy Jézus ezen szavai után a nagy tömeg viszonylag gyorsan feloszlott. Ő ezt tudomásul vette. Jézus soha nem volt és nem is lesz a tömeg hőse. Vele az út magányos út. ö nem ígér arany hegyeket, mint azt olyan sokan tették, hogy emberek millióit bilincseljenek magukhoz. Továbbra is áll: a kapu szűk, az út keskeny. Jézus követésébe lépni annyit jelent:elszakadunk a nagy tömegtől. Sőt, szabaddá kell magunkat tennük a legszorosabb természetes kötelékeiktől is! „Aki énhozzám jön és meg nem gyűlöli atyját, anyját, testvéreit, sőt még a saját életét is, nem lehet az én tanítványom.“ Világos, hogy Jézus itt nem arról a gyűlöletről beszél, amelyben a gonosz szenvedély, az emberi szív önzése nyilvánul meg és működik. Ez a gyűlölet a gonosztól van, világosabban kifejezve, az ördögtől! A kitétel „a saját életét is" (beleértve a saját önző, viszálykodó és uralomra vágyó énjét) eléggé világossá teszi: Jézus távol áll attól, hogy olajat öntsön erre a tűzre! „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek!" Akinél hiányzik a másikra való tekintet, együttérzés, a szerető gondoskodás felebarátaival való kapcsolatában, minden bizonnyal nem hivatkozhat Őreá. Tulajdonképpen mindig csak a bűn az, amit gyűlölni kell. Ez természetesen nem kíméli meg azokat az embereket sem, akik hozzánk a legközelebb állnak és a legkedvesebbek. Ezért megtörténhet, hogy Isten miatt szembe kell állnunk velük, és ezzel fájdalmat okozunk nekik. Ahol a Krisztus követésében a megélt engedelmességről van szó, nincs a kedves békesség kedvéért elsietett engedmény. Ott tovább kell menned utadon Jézussal — még családod körében is —, szent, magányos elszántsággal. Mert „aki atyját, anyját, feleségét, gyermekét, testvérét, atyjafiát jobban szereti, mint engemet, az nem méltó énhozzám". Csak az méltó Őhozzá, aki osztatlan szívvel hozzákötötte életét. Jézussal az út meredek út Jézus nem teszi kényelmessé az utat tanítványainak. Nekünk pedig nincs jogunk, hogy gyengítsük az Ö követelményeit. „Aki nem hordozza az ő keresztjét és úgy követ engem, nem lehet az én tanítványom.“ Itt világossá válik: Jézus semmi olyat nem követel tanítványaitól, amit Ő maga meg nem tett volna. Ő hordozta a keresztjét! Igen, a kereszt az Ő jelvénye lett. Kezdettől fogva a szenvedésre és a halálra volt kész. A kereszt itt nem képletesen szerepel, mintegy betegség vagy mindenféle kényelmetlenség képe. Ez az a fa, amely a halált hozta. A keresztet Jézus után vinni annyit jelent, hogy érte gúnyt, megvetést, az emberek ellenkezését és ellenségeskedését el kell hordozni, sőt, ha szükséges, a saját életünket is kockáztatni félelem nélkül. Ez kemény követelés. Jézus tudja, hogy ez olyan átadást kíván meg, amely teljesen ellenkezik a mi önfenntartási ösztönünkkel. Az Ő követését nem kezdhetjük el csak úgy, könnyelműen. Meg kell fon29