Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1980 / 1. szám

Ne szégyelljük Krisztus evangéliumát, mert abban Isten a maga igazságát nyi­latkoztatja ki. Az emberiség története kifogyhatatlan példatár annak bizonyí­tására, mennyi arcátlan, nyilvánvaló ha­zugságot harsogtak, kürtőitek világgá a hatalmon levők vagy a hatalom ellen lá­zadók, anélkül hogy legkevésbé is szégyellték volna. De aki igaz mondani­valóval áll az emberek elé, annak miért is kellene szégyenkeznie? Hát még, akire nem is csupán emberi — tehát mindig viszonylagos — igazság hirdeté­se bízatott, hanem isteni igazságot hir­det. A maga igazságát nyilatkoztatja ki Isten az evangéliumban, ahogyan az emberi bűn fölött ítéletet hajtott végre, de nem emberi igazságszolgáltatás módján, hanem csodálatos isteni irga­lom szerint. És nem mítosz, költött hit­rege az evangélium, hanem megtörtént valóságról való híradás; hiszen a ke­reszthalál és a feltámadás történeti tény. Hazugságainkat szégyelljük — mert minden hazugságnak az ördög az atyja —, de ne szégyelljük az igaz evan­géliumot! Ne szégyelljük Krisztus evangéliumát sehol, mert egyetemes érvényű üzenet. Pál így vall róla: „Isten ereje az, amellyel minden hivőt üdvözít, elsősor­ban zsidót, de görögöt is“ (17). A „gö­rög“ itt — rész az egész helyett — általánosságban jelenti az összes többi népet a földkerekségen, a zsidókon kí­vül. Szól az evangélium elsősorban Iz­­ráelnek, mint Isten választott népének, de aztán valamennyi népnek, hiszen Iz­­ráel kiválasztása éppen arra irányult, hogy a rajta és a belőle származó Mes­siáson keresztül az üdvösség a föld szé­léig terjedjen. Pál hatalommal hirdeti, hogy a vallásosságukban bízó zsidók­nak, műveltségükben bízó görögöknek egyaránt csak Jézus által lehet re­ménységük a kárhozattól való szabadu­lásra! Ne szégyelljük sehol, hanem valljuk bát­ran, bármilyen fajú, beállítottságú, mű­veltségű emberek között az evangéliu­mot, mert nem személyválogató az Is­ten, és Jézus Krisztus az egész világ Megváltója! Hívás és küldés És a tizenkettőt magához hívta, hogy őket tanítsa, hogy őket szeresse, mennyek országa felé vezesse, — hogy Vele legyenek, mert Benne Isten Országa elközeígetett. Jó Rá figyelni, semmit se tenni, feszülten várni — jó Vele lenni. És a tizenkettőt messzire küldte, mert lázban hevülve sok beteg jajgat, rabbá igáznak démoni hatalmak. Annyi kéz adni, békülni béna! Sok száj bezárul, mondani néma igazság szavát tiszta szeretetben. Halál árnyától sokak szíve retten, bűn súlya alatt sok lélek remeg . .. Kiküldte őket, hogy szavuk nyomán gyógyuljanak és szabaduljanak és megtérjenek. Ne szégyelljük az evangéliumot, hanem hirdessük hittel, s akkor másokban is hi­tet ébreszt. „Isten a maga igazságát nyi­latkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.“ Annak ajkán lesz hata­lommá — nemcsak dogmatikai tételek szajkózásává —, aki maga is hittel fo­gadta be az evangéliumot; aki hisz az érte megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus megváltó szeretetében, és sa­ját életében megtapasztalta az élő Jé­zus hatalmát. És aki hittel hirdeti, bizonyos lehet abban, hogy mindig lesz, akiben a hirdetett Ige hitet fakaszt, mert ugyanaz a Szentlélek, aki erőt ad az Ige szólására, meg tudja nyitni a hallgatók szívét. Szégyelljük életünk gyalázatos testi-lel­­ki-szellemi bűneit; szégyelljük gyávasá­gunkat, mellyel elhallgattuk sokszor a ránk bízott hatalmas üzenetet, de ne szégyelljük Krisztus evangéliumát, hiszen Isten ereje az, amellyel minden hivőt üdvözít. Kérüx 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom