Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1980 / 1. szám

KÉRDÉS - FELELET ISTEN IGÉJÉNEK TÉVEDHETETLENSÉGÉRŐL Kérdés: Mennyire szavahihető Isten Igé­je, mennyire bízhatunk meg benne? Felelet: Amikor a Biblia csalhatatlansá­­gáról, tévedhetetlenségéről van szó, jó, ha előbb néhány ezzel összefüggő fo­galmat tisztázunk, mint például a kinyilatkoztatás, az inspiráció, azaz ihletés, megvMágosítás, autoritás (tekin­tély) és az értelmezés. A keresztyén hit kinyilatkoztatáson ala­pul. Ha Isten nem jelentette volna ki ma­gát előttünk, az ember soha nem ismer­hette volna meg. Kinyilatkoztatásnak függvénye a róla alkotott ismeretünk is. A hozzáférhetetlenségben lakozó, em­beri elme számára teljességében fel­foghatatlan Isten teremtményeivel érint­kezésbe lép, és mi megismerhetjük őt. A kinyilatkoztatásnak két formája van: természetes és speciális. A természetes kinyilatkoztatás a bennünket körülvevő világon keresztül jut el hozzánk, bele­értve az embert, saját magát is. Ahogy a zsoltáros írja: „A mennyek hir­detik Isten dicsőségét, és kezeinek mun­káját hirdeti az égboltozat.“ Vagy ahogy Pál apostol a Rómaiakhoz írt levél első fejezetében mondja: Ami Istenben látha­tatlan, az Ő hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva alkotásaiból megér­tetvén megláttatik.“ A természetes vagy általános kinyilat­koztatás a teremtésben gyökerezik és ezzel együtt az ember Istennel való ter­mészetes kapcsolatában. A természet kétségbevonhatatlanul, egyértelműen bizonyságot tesz Istenről. Ez a helyzet a bűneset miatt az ember számára meg­változott. A bűn miatt megromlott elmé­jű ember már nem fedezi fel szük­ségszerűen Isten kezét a természetben. De az újjászületett, hivő ember számára a természetben megnyilatkozó Isten szava félreérthetetlen, éppen úgy, mint az emberiség történetében végigvonuló isteni kéz. Isten azonban kijelentette magát termé­szetfeletti, különleges módon is. Ennek legalább háromféle formáját ismerjük. Az első a teophania, amikor Isten maga jelenik meg valamilyen módon, mint pl. a kérubok között, vagy a tűz- és fel­hőoszlopban, forgószélben, vagy mint az Úrnak angyala (itt nem teremtett angyali lényről van szó, hanem maga az Úr jelent meg angyal formájában). Az isteni megjelenésnek ez a közvetlen for­mája az Úr Jézusban érte el csúcspont­ját, amikor benne Isten testet öltött és közénk jött. A teophania után az isteni kinyilatkozta­tás következő módja az emberrel való közvetlen kapcsolatfelvétel. Ekkor Isten hallható hangon szólal meg, vagy álmon, látomáson keresztül közli mondanivaló­ját az emberrel. Az Újszövetségben leggyakrabban Szent Szelleme által lép érintkezésbe kiválasztottaival. Az isteni kinyilatkoztatás harmadik útja a csodák. Ilyenkor isten hatalmát és je­lenlétét különleges módon mutatja be. Csodák által Isten gyakran szellemi igazságokat közölt szimbolikus formá­ban. A legnagyobb csoda az isteni tes­­tetöltés: Jézus Krisztus. Isten kinyilatkoztatása mindig céllal tör­ténik, az ember megmentése érdekében. Az elveszett ember megszabadítására törekszik, Isten ezért nyilatkoztatja ki számára üdvözítő tervét. Erről beszél nekünk a Törvény, a próféták, az evan­géliumok és az újszövetségi levelek, de Izráel egész története is. Az évszázadok során végigkövethető isteni kijelentések sora Jézus Krisztusban éri el a teljes­séget, Isten üdvterve is benne teljesedik be. Mindezekről az isteni megnyilatko­zásokról írásos feljegyzések maradtak ránk. Istennek Igéje két formában áll előttünk: a megtestesült Ige, Jézus Krisztus, és az írott Ige, a Biblia. Isten írott Igéje mu­tatja be számunkra a testet öltött Igét. Amikor azt mondjuk, hogy a Biblia Isten Igéje, tudatában vagyunk annak, hogy az egyes könyvek szerzői ismereteikhez különböző úton jutottak el. A Jelenések 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom