Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 1. szám
KÉRDÉS - FELELET ISTEN IGÉJÉNEK TÉVEDHETETLENSÉGÉRŐL Kérdés: Mennyire szavahihető Isten Igéje, mennyire bízhatunk meg benne? Felelet: Amikor a Biblia csalhatatlanságáról, tévedhetetlenségéről van szó, jó, ha előbb néhány ezzel összefüggő fogalmat tisztázunk, mint például a kinyilatkoztatás, az inspiráció, azaz ihletés, megvMágosítás, autoritás (tekintély) és az értelmezés. A keresztyén hit kinyilatkoztatáson alapul. Ha Isten nem jelentette volna ki magát előttünk, az ember soha nem ismerhette volna meg. Kinyilatkoztatásnak függvénye a róla alkotott ismeretünk is. A hozzáférhetetlenségben lakozó, emberi elme számára teljességében felfoghatatlan Isten teremtményeivel érintkezésbe lép, és mi megismerhetjük őt. A kinyilatkoztatásnak két formája van: természetes és speciális. A természetes kinyilatkoztatás a bennünket körülvevő világon keresztül jut el hozzánk, beleértve az embert, saját magát is. Ahogy a zsoltáros írja: „A mennyek hirdetik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.“ Vagy ahogy Pál apostol a Rómaiakhoz írt levél első fejezetében mondja: Ami Istenben láthatatlan, az Ő hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva alkotásaiból megértetvén megláttatik.“ A természetes vagy általános kinyilatkoztatás a teremtésben gyökerezik és ezzel együtt az ember Istennel való természetes kapcsolatában. A természet kétségbevonhatatlanul, egyértelműen bizonyságot tesz Istenről. Ez a helyzet a bűneset miatt az ember számára megváltozott. A bűn miatt megromlott elméjű ember már nem fedezi fel szükségszerűen Isten kezét a természetben. De az újjászületett, hivő ember számára a természetben megnyilatkozó Isten szava félreérthetetlen, éppen úgy, mint az emberiség történetében végigvonuló isteni kéz. Isten azonban kijelentette magát természetfeletti, különleges módon is. Ennek legalább háromféle formáját ismerjük. Az első a teophania, amikor Isten maga jelenik meg valamilyen módon, mint pl. a kérubok között, vagy a tűz- és felhőoszlopban, forgószélben, vagy mint az Úrnak angyala (itt nem teremtett angyali lényről van szó, hanem maga az Úr jelent meg angyal formájában). Az isteni megjelenésnek ez a közvetlen formája az Úr Jézusban érte el csúcspontját, amikor benne Isten testet öltött és közénk jött. A teophania után az isteni kinyilatkoztatás következő módja az emberrel való közvetlen kapcsolatfelvétel. Ekkor Isten hallható hangon szólal meg, vagy álmon, látomáson keresztül közli mondanivalóját az emberrel. Az Újszövetségben leggyakrabban Szent Szelleme által lép érintkezésbe kiválasztottaival. Az isteni kinyilatkoztatás harmadik útja a csodák. Ilyenkor isten hatalmát és jelenlétét különleges módon mutatja be. Csodák által Isten gyakran szellemi igazságokat közölt szimbolikus formában. A legnagyobb csoda az isteni testetöltés: Jézus Krisztus. Isten kinyilatkoztatása mindig céllal történik, az ember megmentése érdekében. Az elveszett ember megszabadítására törekszik, Isten ezért nyilatkoztatja ki számára üdvözítő tervét. Erről beszél nekünk a Törvény, a próféták, az evangéliumok és az újszövetségi levelek, de Izráel egész története is. Az évszázadok során végigkövethető isteni kijelentések sora Jézus Krisztusban éri el a teljességet, Isten üdvterve is benne teljesedik be. Mindezekről az isteni megnyilatkozásokról írásos feljegyzések maradtak ránk. Istennek Igéje két formában áll előttünk: a megtestesült Ige, Jézus Krisztus, és az írott Ige, a Biblia. Isten írott Igéje mutatja be számunkra a testet öltött Igét. Amikor azt mondjuk, hogy a Biblia Isten Igéje, tudatában vagyunk annak, hogy az egyes könyvek szerzői ismereteikhez különböző úton jutottak el. A Jelenések 14
