Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1980 / 1. szám

"Isten ereje” róTM1,15-32

Azt hihetnénk, hogy a mai világ embere nem ismer szégyent. Sokan nem szégyellnek káromkodni, mindent, ami szent, bemocskolni. „Mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák Ismeretükben, kiszolgáltatta őket Isten az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; sugdolódzók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők és irgalmatlanok. Nemcsak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek“ (1,28-32). Vagyis nemcsak elkövetik a bűnöket, gyakorlatilag, hanem elvileg is helyeslik az ilyen dolgok elkövetését. Szóval tényleg nem ismernek szégyent.

— Nem szégyellik a hamisságot, kapzsiságot, lopást, csalást és sikkasztást.

— Nem szégyellik a szülőkkel szembeni engedetlenséget, az öregekkel szemben elkövetett irgalmatlanságot.

— Nem szégyellik a vesztegetést adni és elfogadni.

— Nem szégyellik a részegeskedést, a kicsapongást és erkölcstelenséget. A trágárság bevonult az irodalomba, a művészet fő témája lett a testiség. Még a természetellenes fajtalankodás is polgárjogot nyer, amit pedig az Ige „gyalázatos szenvedélynek“ nevez (26-27).

— Nem szégyellik a szószegést sem, nem jut eszükbe érte bocsánatot kérni, és az a meglepő már, ha valaki beváltja ígéretét. — Nem szégyellik a babonáskodást.

Egy valamit mégis képes szégyellni

még a mai ember is: Jézus Krisztust és evangéliumát. Még a templomba járó, otthon imádkozó hivő ember is hajlamos bújni hitével, szégyellj az evangéliumot, hogy ki ne nevessék vagy hátránya ne származzék.

Pál apostolról talán feltételezték, hogy

nem mer Rómába menni. Szégyell talán vidéki létére a fővárosban fellépni, zsidó létére a pogányokhoz szólni; mint az evangélium hirdetése miatt többszörösen fogságot viselt „büntetett előéletű ember“, talán nem tartja ajánlatosnak éppen a császárság székhelyén fellépni? De Pál tudja, kinek hitt és nem szégyellj Krisztus evangéliumát!

Ne szégyelljük Krisztus evangéliumát, mert Isten ereje az, mentő isteni hatalom. Nem erőtlen emberi eszme, próbálkozás, ami kudarcot vallhatna, hanem isteni erő, hatalom. Az Újszövetség itt a dünamisz szót használja — az evangélium Isten dinamikája, dinamitja, hatalmas életformáló, életújító ereje! Az evangéliumban maga Isten szólal meg, Isten hatalma, megmentő és üdvösséget adó ereje árad ki belőle. Isten ereje a kárhozattól való megmentésre és az élet gyökeres újjáteremtésére. Robbant, mint a dinamit: elpusztítja az ó-embert, vágyaival és indulataival együtt. Erőt ad a gyökeres újrakezdésre. Az Isten mentő szeretetének jó híre, a Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról való üzenet csodálatos újjáteremtő erő. Történeti tények bizonyítják, hogy ahol hatalommal hangzott az evangélium és nem szégyellték úgy hirdetni, mint Isten valóságos mentő hatalmát, ott város- és tartományszerte zárultak be kocsmák vagy alakultak át más boltokká. Szenvedélyek bilincseiből szabadultak meg emberek, haragosok békültek ki, mélyen eltemetett, régi bűnöket vallottak meg és tagadtak meg sokan, zsebek nyíltak meg, betegek gyógyultak és emberek újjongva adtak hálát Istennek az elnyert bűnbocsánatért, az ajándékba kapott üdvösségért. Ha gyenge, erőtlen, hatástalan beszéd lenne az evangélium, akkor szégyellnünk kellene. Ha hitetlenségünk, engedetlenségünk miatt ajkunkort azzá válik, azon van mit szégyellni. De a Krisztus evangéliumát ne szégyelljük, mert Isten újjáteremtő, üdvözítő ereje, hatalma az!

12