Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 4. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (4) Minden dolognak forrása Isten, és első számú csatornája a Fiú. Hogy bárki további csatorna lehessen, annak feltétele a 6. vers második felében található: . amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában". Ez a görög kifejezés csak kétszer fordul elő. Itt és Gábriel köszöntésében Máriához: „örülj, kegyelembe fogadott!" (Lk 1, 28). Minden istenire, krisztusira csak az tesz képessé, hogy Ö a „Szeretett" Fiú által kegyelembe fogadott minket. Ez már magában is csodálatos. A Szeretett Fiún át közvetlenül Isten elé járulhatunk, megszólíthatjuk Öt. Micsoda isteni szabadság! Nincs szükség az ószövetségi közvetítő papságra, a sokféle áldozatra, szertartásra, előírásra. Mindenkor és minden helyen közvetlenül imádhatjuk őt „szellemben és igazságban“ (Jn 4,23). Élt az egyház ezzel a szabadsággal az évszázadok folyamán? Sajnos nem. Az élő hit csökkenésével újra visszaszedegette — átfestett formában, sőt megtoldva — az ószövetségi közbenjáró szertartásokat, ceremóniákat, a földi papságot. Bevezette a Mária-kultuszt és a szentekhez való könyörgést. Földi épületeket nevezett ki „Isten házának", pedig az írás világosan tanítja, hogy Isten temploma személyekben van, akikben Isten Szelleme lakozik (1 Kor 3,16). Isten közvetlen közelségét elhomályosítani, Istent minél messzebbre vinni a teremtményeitől, ez a Sátán műve. „Ama Szeretettben" van „a mi váltságunk az ö vére által" (7, v.). A „váltság" szó szerinti fordítása: „el-OLDÁS". A megváltás (OLDOZÁS) fogalma, ami ugyanabból a szógyökből származik, mint a váltság, a bűn a Sátán rabszolgaságából való kiváltást, visszavásárlást jelenti, a fogva tartó kötelékek megoldozását. A váltság azonban ennél sokkal többet foglal magába. Erre utal a görög „el-“ igekötő hozzáadása. Tehát a váltság magába foglalja a kiváltás vagy megváltás teljes gyümölcsét is. Megszabadulás, eloldozás, felszabadítás a rabszolgatartó zsarnok uralma alól, de egyben gazdacsere is. Megszabadulást jelent önmagunktól is, az önző, magunknak való éléstől, hogy ezután teljes szívvel Annak éljünk, aki megváltott minket. így ír erről Pál: „Nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát az Istent testetekben" fi Kor 6,20). Megváltva és Neki élve! Megszabadulva a bűn, a Sátán uralmától, de megszabadulva önmagunktól is. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Amíg a földön élünk ebben a testben, az mindig a Szellem ellen fog törekedni. Állandó harc ez a hivő embernél, de már a győztes Fiú uralma alatt. Akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad (Jn 8,36). Nehezen és hosszadalmasén tanuljuk meg, hogy ez valóság. Nem kell a bűn rabszolgaságában élnünk! Isten az ó-embert Krisztussal együtt megfeszítette (Róm 6,6), és az ott van a kereszten. Az nem szállhat le onnan. Megmaradt azonban a test, a bűn fészke bennünk. Amikor a hivő ember enged a test kívánságainak, vágyainak, akkor a test akarata szerint jár. Ennek ellensúlyozására adta Isten a test-léleknél erősebb Szellemet. Ezt Isten minden gyermeke megkapta. A kérdés már csak az, mennyire engedjük hatni őt életünkben (Gál 5,16). Vigyázzunk, hogy a Szellemet meg ne oltsuk! A teljes váltság (Ef 4,30) a fiúság teljes jogaiba való belehelyezés lesz, a szellemi test felöltözése (Róm 8,23). Még ez is a „váltság“-hoz tartozik. A 7. versben így folytatja tovább az apostol: „... bűneink bocsánata kegyelme gazdagságából". Itt több dologról kell szólnunk. Először arról, hogy bűneink bocsánata is a golgotái áldozaton, az Ő drága vérén alapszik. Kegyelmének gazdagsága 88
