Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 4. szám

BIZONYSÁGTÉTEL

... és szólott harmadszor is

„Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat. . . Új éneket adott a számba) Istenünknek dicséretét. “

(Zsoltár 40,3—4)

Isten maga a szeretet. Nap mint nap szól az emberhez, és kínálja ingyen az Ö kegyelmét. Vannak azonban fájdalmasan érintő, döntő figyelmeztetések is, bár ezeknek a száma kevesebb. Az én életemben háromszor szólt az Isten.

Hivő szülők gyermeke vagyok. Szüleimmel és testvéreimmel rendszeresen jártam a gyülekezetbe. Otthon mindennap volt bibliaolvasás. (Biblia is volt bőven, hisz apánk bibliaterjesztő volt.) Sokat énekeltünk, és emellett hangszerek is voltak a szülői háznál. Családi életünknek kedves színfoltja volt, amikor együtt muzsikáltunk. Sok éneket tanultam meg ebben az időben, melyek közül némelyik még ma is elemi erővel csendül fel szívemben. Szüléink az Úr szellemében neveltek. Ennek ellenére már 10 éves koromban éreztem, hogy valami hiányzik az életembőL Ismertem már a bűntudatot, sőt annak keserű érzését is. Tudtam, hogy van örökkévalóság, és azt is, hogy mindenkinek számot kell egyszer adni életéről.

Először 13 éves koromban szólított meg az Úr. Életveszélyesen megsebesített egy felrobbant akna. Sokáig feküdtem kórházban. A szomszédok azt mondták anyámnak, hogy nyomorék maradok, de Isten másképpen határozott felőlem. Felgyógyulásom után szorgalmasan jártam a gyülekezetbe. Érzelmileg fellángoltam, és szívem mélyén azt is éreztem, hogy Isten szeret engem. A problémát a testi-lelki felépítésem erősen érzelmi és érzéki beállítottsága okozta, amit velem szemberf hosszú időn keresztül kihasznált a Sátán. Mivel hiányzott az igazi döntés és a valódi átadás, amikor kikerültem a szülői házból, a családi körből, megindultam a lejtőn. Egyetemi

éveim vége felé teljesen elszakadtam a szellemi élettől, és egyre jobban fokozódtak bennem az erotikus problémák. Olyan volt ez életemben, mint egy hatalmas óriás, aki mindent eltapos, és aki ellen nem tudok harcolni. így jutottam a házasság gondolatához. Mivel engedetlenség töltötte be szívemet és életemet, hamarosan belekeveredtem egy zavaros erkölcsű világi családba. így kezdődött el életem szomorú és keserves 20 esztendeje.

Az egyetemről kikerülve „óriásom“ mellé egy másik is felnőtt. Ez a világi muzsika volt. Nem Istennek tetsző énekekben kezdtem gyönyörködni. Hamarosan egy tánczenekar vezetője lettem. Istenről szinte teljesen megfeledkeztem. Nemsokára jöttek ennek az életnek a velejárói: cigaretta, ital stb. Szívem mélyén néha felmerült egy rémítő gondolat: „Mi lesz velem, ha meg kell halnom?" De a kétes gyönyörök hamis csillogása és az ital hamarosan elaltatták ezt a hangot. Családi életem tönkrement, ami egy kicsit felrázott, így megpróbáltam saját erőből „jó ember“ lenni. Ezeket az érzelmi fellángolásokat azonban egyre nagyobb mélységek követték. Megpróbáltam egy újabb házassággal egyensúlyba hozni az életemet, de a baj csak nagyobb lett, mert ennek révén még jobban a sötétség démoni hatalma alá kerültem. Láttam már a borzasztó mélységet, tudtam, hogy a Sátán meg akar ölni, de megállni nem volt már erőm. Ez az életmód kikezdte idegrendszeremet is. Újra tönkrement a családi életem, de sem a zenéről, sem az italról nem tudtam lemondani. Szüleim látták szenvedéseimet, és ma már tudom, hogy töretlenül hordoztak imáikban.

Elérkezett életemben az az idő, amikor egyre többet foglalkoztam az öngyilkosság gondolatával, de mindig visszariadtam a következményektől. Emlékszem, egyik alkalommal kocsival ittas állapot-82