Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 3. szám
Isten szerette Izraelt, azért a legfinomabb hússal akarta őt táplálni a sivatag kellős közepében is. Ebből a célból parancsolta meg a fürjeknek még a lét kezdetén, hogy vándoroljanak tengereken át a szelek szárnyain, hogy adott pillanatban táplálhassa a pusztában bolyongó Izraelt e kövér madárkák ízletes húsával. A Biblia adatai szerint kiszámíthatjuk, hogy az izráeliták két nap leforgása alatt körülbelül húsz milliárd fürjet fogtak. Itt jó lecke van a számunkra, hogyan kell Igét hallgatnunk az istentiszteleteken. — Olvassuk, hogy este a fürjek lepték el az egész tábort, és ott röpködtek méternyi magasságban a föld felett. Akkor „felkelt“ a nép, azaz talpra ugrott, és elkezdte fogdosni a röpködő madarakat. Azok közül ugyanis egy sem szállt le az izráelita kezére, sem annak főzőfazekába. A fürj alacsonyan, de igen gyorsan repül, a földön pedig rendkívül ügyesen futkos, ügyes legyen az az ember, aki el tudja fogni, még ha milliószámra röpköd vagy futkározik is körülötte. A röpködő madárka — az igehirdető ajkáról szerteröpködő isteni igék jelképe. Az Ige hallgatója sem ülhet tétlenül. „Fel kell kelnie“, össze kell szednie, összpontosítania gondolatait, és megkülönböztetett figyelemmel kell hallgatnia, gyűjtenie a szavakat, gondolatokat. Aki személyesen nem kelt fel és nem ment ki mannát szedni, fürjre vadászni, az éhen maradt. így kell járnunk nekünk is „személyesen“ mannázni és fürjészni. A gyülekezetben való személyes megjelenés nem pótolható sem rádióval, sem olvasással. Más hatást gyakorol ránk egy könyv olvasása, és mást a könyv szerzőjével folytatott személyes beszélgetés. Ezek után, kedves útitársam, ha a természet ölén fogsz bolyongani és meghallod a fürj lágy hívó szavát, akkor jusson eszedbe, hogy ez a viharzó tengeren hánykódó kis vándormadár téged is jelképez, földi életed bajaival, veszedelmeivel együtt. Szimbolizálja lelked ízletes táplálékát is — Isten Igéjét —, amellyel táplál téged a Gondviselő a földi lét sivatagjában. f Virágh Ádám Isten kérdezi: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? övezd hát fel derekadat férfiasán! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Tudod ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszitett ki fölötte mérőzsinórt? lób 38,2-5 BIBLIAI SZIMBÓLUM ERDŐ - testi-lelki dicsőség Az élő fa az ember képe a maga természetes növekedésében. Ennek megfelelően az erdő a nemzetek és néptömegek szimbóluma földi-lelki „dicsőségükben“, ahogy Ézs 10, 18-ban olvassuk: „Az ő erejének... ékességét pedig leikétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó" (olv. az egész összefüggést az 5. verstől). Mivel azonban a természeti-lelkies mivolt Isten számára terméketlen (1 Kor 15, 45-47), így az erdő a terméketlenség képe is. Isten erdőnek nevezi Izráel terméketlenségét, mikor így szól a Hős 2, 11-ben: „És elpusztítom szőlejét és fügefáját, amelyekről ezt mondta: Ez az én bérem, amit az én szeretőim adtak nekem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket". Jer 26, 18 is arra tanít, hogy az erdő a terméketlenség képe. Ott ezt olvassuk: „A Siont megszántják, mint szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és a templomhegyet erdő növi be.“ Mivel minden testi-lelki lény ítélet alá kerül, ezért az [rés sok helyén az erdő kapcsolatban van az ítélettel. A Zsolt 29, 9-ben ezt olvassuk: „Az Úr szava lehántja az erdőket“; a Zsolt 83, 15-16 pedig a következő szavakkal írja le az Isten ellenségeire zúduló ítéletet: ......mint a tűz, amely meggyújtja az erdőt... így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!“ Ézs 9, 18 szerint a gonoszság meggyújtja a sűrű erdőt. Az Izraelre eljövő ítélet hatalmas képét látjuk felvázolva az Ézs 10, 33-34-ben: „íme az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak; az erdő sűrű fáit levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által.“ A próféta a következő megbízatást kapja az Úrtól: „Mondjad a dél erdejének: [me én tüzet gyújtok benned, hogy megemésszen tebenned minden zöldellő és minden elszáradt fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég amiatt minden orca déltől északig“ (Ez 20, 47). Zak 11,2a már elvégzett ítéletről tanúskodik: „Jajgass te ciprus, mert esik a cédrus, leomlott, ami legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő.“ Az Újszövetség csak egyszer szól az erdőről, éspedig a Jak 3,5-ben. Ott azt olvassuk, hogy a nyelv, bár kicsiny, nagy bajba tudja keverni a világot. A nyelvet tűzhöz, az 64
