Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 3. szám

Képes beszéd - szókép szavakba foglalja. Ezért számunkra nagyon fontos, hogy ne csupán a szavak jelentését ismerjük, hanem a szavak használatának bel­ső törvényszerűségeit is. Minden nyelvnek megvannak a belső tör­vényszerűségei, de alkalmanként mondani­valónk kihangsúlyozása érdekében eltérhe­tünk ezen törvényektől és szavainkat vagy mondatainkat újszerű formába öntjük, szóké­peket alkotunk. Az ókori görögök rendszerbe foglalták eze­ket a sajátos kifejezési formákat, több mint kétszáz faját különböztetve meg. A rómaiak továbbfejlesztették ezt a rendszert, de a középkorban a szellemi hanyatlással együtt a képes beszéd is fele­désbe merült. Mindössze néhány író foglalko­zott érintőlegesen a szóképtannal (mint olyannal), néhány mindennapi példa megvilá­gításával, de ez az ókori tudomány annyira feledésbe merült, hogy még a nevét is sokszor éppen az ellenkező értelemben hasz­nálják. A szavak, mondatok használatának ezt a módját összefoglaló néven görögül shemá­­nak, latinul figurá-nak hívták. Ma is használjuk ugyanebben a formában mindkét szót. Séma és figura. Személyre is mondjuk, hogy figura. A szókép szó szerint talán nem igaz: szom­jas a föld — képes beszéd, de kifejező. bér... Te petros vagy, de én a petrá-ra építem fel... (Mt 16, 18). Hasonló hangzású, de különböző értelemben használt szavak. (PAREGMENON szókép) Lásd még pl. Róm 2, 1; 5, 19; 12, 3; 1 Kor 11, 31-32 stb. Honnan tudhatjuk, hogy mikor kell a szava­kat eredeti jelentésükben értelmeznünk és mikor van szóképpel dolgunk? Amennyiben lehetséges, szó szerint kell az írást értelmeznünk, de amennyiben a ta­pasztalatainknak ellentmondó kijelentést, tényt vagy igazságot találunk, vagy ahol az az írás egészével ellentmondani látszik, ott jogosan tételezhetjük fel, hogy képes beszéddel állunk szemben. A szókép arra hivatott, hogy figyelmünket valamire felhívja. Akkor járunk el helyesen, ha megvizsgáljuk, milyen igazságnak a ki­hangsúlyozása rejlik a képes beszéd szavai mögött. A szókép figyelembe nem vétele félrevezet. Fordításokban sokszor szó szerint, sokszor helyesen átültetve (értelem szerint), sokszor azonos szavakkal, de más formában fordul elő. Helytelen értelmezésük alapot adott sok té­ves tanításnak. Megkülönböztetésük az írás helyes megértéséhez feltétlenül szükséges.-i -f folytatás а 64. oldalról embereket pedig erdőhöz (vagy: nagy fara­káshoz) hasonlítja. Mivel azonban Isten célja nem az ember tes­ti-lelki mivoltának megsemmisítése, hanem annak megmentése, átformálása és testi­szellemi kiteljesítése, ezért az erdővel kapcsolatban csodálatos ígéreteket is talá­lunk. Ragadjunk ki csak néhányat közülük! Dávid így énekel az eljövendő királyság­ról: „Akkor örvendezni kezdenek az erdő fái" (1Krón 16,33), és Isten, aki minden te­remtményének nemcsak teremtője, hanem megváltója is, így kiált a Zsolt 50, 10-ben: „Enyém az erdőnek minden vadja!“ A Zsolt 96,12-ben ezt olvassuk: „örvend akkor az erdő minden fája“, Ézs 44, 23 pedig így ta­núskodik a már végbement megváltásról: „Ujjongva énekeljetek, hegyek, erdő és ben­ne minden fa!“ Életmentő bárány A Ruhr-vidéki Werdenben a katolikus templom tetőgerincén egy kőből faragott bá­rányka látható, minden díszítés nélkül. En­nek a története a következő: Valamikor régen, ugyanezen a helyen egy tetőfedő végezte a munkáját. De a kötél, amely őt tartotta elszakadt és a tetőfedő a mélységbe zuhant. Mivel a templomot éppen tatarozták, mindenfelé kövek és gerendák hevertek, amelyeken a nyakát törhette volna. A tetőfedő azonban épen és egészségesen állt fel, mert egy bárányra zuhant, amely a kövek között legelt. Szegény állatot szétzúz­ta az esés, de halálával megmentette a tető­fedő életét, aki hálából kifaragta a bárányt és a tetőgerincen helyeztette el. Nem emlékeztet ez Isten Bárányára, aki meg­halt értünk, és így megszerezte nekünk az örök életet? 65 Istennek tetszett, hogy elgondolásait, terveitKeményszívű, vajszívű, vasakarat, nehéz em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom