Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 1. szám

Krisztushoz hasonlóvá Modern életünk egyik velejárója a fe­lületesség. A legtöbb hivő ember bib­liaolvasása felületes. Biblia tanul­mányozásra alig kerül sor. Pedig az Igében az Isten mély bölcsessége talál­ható. Isten sokrendben és sokféleképpen szólt. S mert Isten nem elrejtőzködő, hanem önmagát kijelentő Isten, emberi szavakban kijelentette nekünk az Ö örök gondolatait, terveit, szándékát, akaratát. Ez pedig azt jelenti, hogy szin­te lehetetlen dologra vállalkozott Isten: hiszen Öt magát csak akkor tudnánk felfogni és megérteni, ha mi magunk is istenek volnánk. Másrészt azonban a Szentlélek megeleveníti az Igét, és így tudom azt felfogni. Isten Szentlelke mindent vizsgál, még az Istennek mély­ségét is (1 Kor 2, 10), és mi nem a vi­lág lelkét vettük, hanem az Istenből va­ló Lelket, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk (1 Kor 2, 12). így és csakis így, csak a Szentlélek által lesz számomra az ön­magában elégtelen emberi szó Ige, azaz Isten beszéde. Isten Igéje (és sokszor éppen a már na­gyon jól ismert Ige) mindig tartogat meglepetést. Új értelmet nyer, megele­venedik egy mellékvonás, felragyog egy még meg nem látott összefüggés, odatevődik a hangsúly egy szóra, vagy megvilágosodik egy szó mélyebb értel­me. Külön figyelmet és gondos tanul­mányozást érdemel a szavak, fogalmak bibliai értelmének tisztázása. Mert a Biblia szerint való jelentés élesen kü­lönbözhet a szó profán mindennapi je­lentésétől. Kimeríthetetlen és végéremehetetlen az Ige gazdagsága. E világ istene megva­kítja á hitetlenek gondolkodását, hogy ne lássák a Krisztus dicsőségét, aki az Isten Képe (2 Kor 4, 4). És ha az alvó keresztyének felserkennek, felragyog nekik a Krisztus (Ef 5, 14). Gazdag az Ige. Található benne törté­net, történelem, prófécia, tanítás; kép, hasonlat, példázat, szimbólum; elmél­kedés, imádság, bölcs mondások, cse­lekmények, istentisztelet, leírás, tör­vény, rendelet, parancs, költészet, csoda; háború, honfoglalás, győzelem, vereség, jutalom, büntetés, élet, halál. És Isten kijelentése gazdag változatos­ság. Mindennek az igazi értelme, jelen­tése és rendeltetése csak Isten felől érthető meg. Hivő életem folyamán az Ige nagyon sok részletét és szépségét ismerhettem meg. De állítom, hogy a ma élő összes keresztyének összes bibliaismerete együttvéve nem több, mint az óceán egy cseppje, vagy mint a tenger fö­vényének egy porszeme! Az Ige teljes értelme az örökkévalóságban tárul majd elénk. Fiatal koromban elképzeltem, hogy ha majd „ott" leszek, felkeresem Ézsaiást és megkérdezem tőle, hogy amikor a könyvének 53. részében foglaltakat le­írta, akkor tudta-e hogy kiről írt. Páltól meg akartam kérdezni, mi volt az, amit látott és nem volt szabad ki­mondani? És mi volt a tövis? Mózestől meg akartam tudni, mit beszélt a hegyen az Úr Jézussal az ő haláláról. És még azt is szerettem volna megtud­ni, hogy az Úr Jézus mit írt a porba; és még nagyon sokat. Ma azonban tudom, hogy nem kell majd kérdeznem. Az örökkévalóság nem lesz színtelen, egyhangú vagy unalmas. Lépésről lépésre mélyebbre és mé­lyebbre vezet majd a Szentlélek az Ige megértésébe. Micsoda gyönyörűség ez! Mennyivel tökéletesebb lesz majd az imádatunk! Isten arra rendelt minket, hogy az Ö Fiának képmására formáltassunk (Róm 8, 29), hogy a Szentlélek által az Ö ké­pére formáltassunk át dicsőségről dicsőségre (2 Kor 3, 18). Hordozni fog­juk a mennyeinek ábrázatát (1 Kor 15, 49); hasonlókká leszünk Őhozzá, mert látni fogjuk Őt, amint van (1 Jn 3, 2). Pál égett a vágytól, hogy megismerje Krisztust (Fii. 3, 10), hogy megnyerje Őt (8. V.). Mély és mindent átjáró vágy volt ez. Elhomályosított minden egye­bet. Értékét veszítette itt minden egyéb. — 8 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom