Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
A Teremtő és az ember Ó Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó — mondom —, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei állatokat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész föld ön I 8. Zsoltár Már csak egy célja és értelme maradt életének: Krisztus, egyedül csak Krisztus. Ez a megismerés nem pusztán értelem szerinti. Ez a megismerés azt jelenti: behatolni a mélyébe, eggyé lenni, egyesülni. Ez a megismerés nem marad hatás nélkül: átformál. Mennyit ismerhet meg földi halandó a Krisztus lényéből? A mód, a lehetőség kitűnik Pál szavaiból: a mérték a Krisztus szenvedéseiben való részesülés mértéke. Ez a halálában való hozzá hasonlóságon át az Ö feltámadása erejéhez vezet (Fii 3, 10). Aki egy Krisztussal az Ö szenvedésében és halálában, az egy vele a feltámadás erejében is. Isten minden gyermeke örökös (Rm 8, 17), azaz szószerint: Isten egész gazdagságának (haszon-)élvezője. Krisztusnak örököstársai azonban csak akkor vagyunk, ha vele együtt szenvedünk (Rm 8, 17). Mindebben egy végtelen, beláthatatlan perspektíva nyílik meg előttünk. Kétségtelen, hogy az élet-szentség vagy a megszentelődés a mi egyesülésünk Krisztussal, és éppen ez a mi átformáltatásunk. Maga a békesség Istene végzi ezt (1 Tesz 5, 23), mégpedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Aki elkezdte a jó dolgot bennünk, elvégzi azt a Krisztus Jézus napjára (Fii 1, 6). Azon a napon, az Úr eljövetelének napján tehát, a megdicsőült testben, az enyészhetetlen élet birtokában Isten elvégezte az ő hatalmas művét bennünk. Krisztus tökéletességben maga elé állítja majd az ő eklézsiáját (Ef 5, 26—27), amelyet megváltott és megtisztított. De az örök életben Isten még messzebb vezet. Még tökéletesebb lesz a Krisztus megismerése: .......az pedig az örök élet, hogy megismerjenek .. . téged . . . és Krisztust“. Tartalmilag az örök élet ez a teljesebb megismerés lesz. Lehetetlen kiszínezni vagy elképzelni mindezt. Tény azonban, hogy a teremtés és a természet titkait, a természeti törvényeket és nagyszerű összefüggéseit, az Ige milliárd sok szépségét és mélységét, Isten és Krisztus lényét, a kereszt és a megváltás titkát, az Isten szeretetének mélységét akkor kezdem majd a teljesség fényében megismerni, amikor Isten elvégezte bennem a jó dolgot. Nem leszünk majd egyformák. Minden a hűségtől függ, attól, hogy ma és holnap és mindennap odaszentelem-e magamat Istennek (Rm 12, 1—2). Függ attól, hogy drága-e az életem, hogy elvégezem-e a futásomat és szolgálatomat örömmel (Csel 20, 24). Függ attól, hogy egy lettem-e a Krisztussal megfeszítésében (Gál 6, 14), halálában és feltámadásában (Gál 2, 20). Ki él bennem, én vagy Krisztus? Testvér, célegyenest a célra fussunk! (Fii 3, 14). A legnagyobb dologról van szó: émit itt az egyetlen alapon építünk, az lei z a kezdet a soha véget nem érő jövő számára. Ungár Aladár — 9 —
