Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám
A mozdulatlan Isten Mint az orvos megáll a betegágynál és a nyugtalan pulzust kitapintja, úgy áll az Isten a világ felett. Áll. Mozdulatlan. Ez az élet titka. Mozdulatlan. Látod. Azt hiszed. És elmerül benned az Isten-tudat gyermekkorod gyarló kis imáin, vagy a harangos templom-bolt alatt. Betakarod vallás köpenyébe, hétköznapon nem nézel feléje, legfeljebb, ha vasárnapon reggel, hamar múló, hangulatos kedvvel. Az Isten néz. Ma még mozdulatlan. Pedig csakis az Ő füle hallja, hogy elkínzottan nyög, sóhajtozik az átkozott föld. És az ember rajta hogyan sóvárog szeretet után. Mindent lerakni! Teher nélkül tán el tudna indulni őfeléje .. . Kis lepkeként beleég a fénybe, úgy ég a vágytól a teremtett lélek. Szeretet nélkül nem élet az élet! Szeretet nélkül nincs zöld, nincs virág! Szeretet nélkül kripta a világ . .. S amikor már sír, sikoltoz benned a vágy, hogy téged is szeressenek, akkor — akkor megmozdul az Isten, a nagy Orvos a betegágy felett: Jöjj hozzám! Én vagyok a szeretet!“ Lukátsi Vilma Ellentétek „Mikor Júdás odaért Jézushoz, azonnal hozzálépett és így szólt: Mester! — és megcsókolta" (Mk 14, 45). Milyen közel van itt minden egymáshoz: Jézus és Júdás, csók és árulás, az emberek órája és Isten órája, a sötétség hatalma és a megváltás világossága. És minél jobban közeledik egymáshoz e két világ, annál riasztóbban tör elő békességre nem jutott világunk sötét örvénye, amely előtt borzalommal riadunk vissza. De Jézus nem. Eltűri annak a csókját, aki a gyilkosságra jelt ad. Hagyja, hogy a tisztátalan kezek — amelyek megragadják — megkötözzék s fegyverrel és botokkal vegyék Őt körül. Elindul a sötét úton, amelyen senki nem követheti. „Ekkor valamennyien elhagyták Őt és elfutottak.“ Valamennyien, nemcsak Júdás! Hívek maradtak önmagukhoz, akaratos és csüggedt szívükkel. Csak Jézus maradt hozzánk, emberekhez hűséges. Júdáshoz is. Ő nem fordult el az áruló, hűtlen tanítványtól sem, ezzel is bizonyságot adva, hogy a bűnben legmélyebbre süllyedt embertől sem fordul el, nem akar lemondani róla. A döntés, a választás a mi feladatunk; vajon vele akarunk-e járni, vagy eltaszítjuk Öt magunktól? Komoly figyelmeztetés Isten gyermeke, vigyázz a hitedre! Ne feledd: A hit az egyetlen eszköz, amely által áldást tudsz elfogadni. Az üres imádság nem képes választ lekényszeríteni Isten trónjától, csak a hivő ember komoly imádsága. A hit az a távíróhuzal, amely a földet az éggel összeköti, amelyen keresztül Istennek a szeretetből fakadó üzenetei oly gyorsan érnek hozzánk, hogy mielőtt még hívnánk, Ö válaszol, és amíg még beszélünk, Ő hall minket. De ha a hitnek ez a huzala elszakad, hogyan érhetjük el akkor az ígéreteket? Bajban vagyok? Akkor a hit által segítséget kaphatok a bajomban. Ellenség üldöz? Akkor alelkemahit által menedéket keres a mindenható Istennél. De hit nélkül hiába kiáltok Istenhez. Nincs más út a lelkem és az ég között. Ha ez az út el van rekesztve, akkor el van vágva az összeköttetés a nagy Királlyal. A hit Istenhez köt engem. A hit Isten erejével ruház fel engem. Szavatolja, hogy Isten minden tulajdonsága rendelkezésemre áll. Segít abban, hogy a pokol hatalmaival dacoljak. Lehetővé teszi nekem, hogy diadalmaskodjam ellenségeim felett. De hit nélkül hogyan kaphatnék valamit az Úrtól? Azért, Isten gyermeke, vigyázz a hitedre! „Minden lehetséges annak, aki hisz“ (Mk 9, 23). Ch. E. Cowman — 21
