Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám
Szolgáló életem van-e? Olvasd el 4 Mózes 4, 1—33 igéit! Gyümölcsökben gazdag szolgáló élete csak annak van, akinek megújult élete van. A fáradt élet kevés szolgálatra képes, sőt legtöbbször menekül a szolgálatok elől. Ha Jézus lénye betölt, akkor szívem minden dobbanásában ott van a készség mindenféle szolgálatra. Milyen az én életem? Passzív, mindig csak elfogadásra kész hivő életem van, vagy pedig aktív, a lelki munkában részt vállaló? Sokféle szolgálati lehetőség van. Látom-e, hol a helyem? Isten népe a pusztában állandóan úton volt. Vezette őket a tűzoszlop vagy a felhőoszlop, ők pedig vitték magukkal a szent sátort. A hajlék felállításával ill. szétbontásával kapcsolatban sokféle szolgálat adódott. Magában a sátorban végzett szolgálat is a leglényegesebbek közé tartozott. Mindenkinek megvolt az Úrtól rendelt szolgálati köre. A fenti Igén keresztül néhány fontos dolgot láthatunk meg a szolgálatokkal kapcsolatban. 1. Szembetűnő, hogy az Úr korhatárt szab a szolgálatban. Legalább 30 éves legyen az, aki beáll a szolgálatba, s aki már túl van az ötvenen, annak ki kell állni a szolgáló testvérek sorából. Ne felejtsük el, hogy az ószövetségi szolgálat fizikailag is nehéz munka volt. Az Úr két dolgot akar mondani e két korhatár említésével. Az egyik az, hogy bizonyos lelki érettség szükséges ahhoz, hogy a szolgálatban megállhassuk a helyünket. A fel nem készült és fel nem szerelt élet nem alkalmas a szolgálatra (1 Tim 3, 6—7). A másik pedig az, hogy ahol elfogy az erő, ahol nincs meg a készség és az engedelmesség, azt kiállítja az Úr a szolgálatból. Nyugdíjas hivő élet nincs, de rendezetlen hivő élettel senki ne akarjon szolgálni! Először újuljunk meg! 2. Az Igéből kitűnik, hogy milyen sokféle szolgálat van. Az Úr megmondta mindenkinek, hogy melyik területen akarja látni, s csak annak küld áldást, aki helyén marad. „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai“ (1 Pét 4, 10). Legyünk hálásak azért a szolgálati lehetőségért, amit az Úr készített számunkra, s végezzük azt készséges szívvel. Ne fussunk olyan szolgálatok után, amiket az Úr másokra bízott. 3. A pusztai vándorlás idején Isten rendelkezett, hogy kit milyen szolgálatban kíván látni és felhasználni a sátor körül. Lévi fiai közül Kéhát fiaira bízta, hogy vigyázzanak a szövetségládára, az asztalra, a gyertya tartóra, az oltárokra, az edényekre. Míg mások szekéren szállíthatták a sátor fölszerelését, addig ők csak a vállukon hordozhatták a rájuk bízott terheket. Feladatuk volt az is, hogy a sátor déli oldala felől járjanak tábort. A sátornak erre az oldalára vigyáztak. A legszentebb dolgok bízattak rájuk. Itt csak egyet említünk meg: a szövetségládára kellett vigyázniok, ami nagy felelősséggel járt. Ebben volt a tíz Ige — a Tízparancsolat. Vigyázniok kellett arra, hogy az Ige táblái a legszentebb helyen maradjanak, onnan senki ki ne ragadhassa azokat, vagy valami idegent oda be ne csempésszenek. Vigyázni kellett arra, hogy az Ige a helyén maradjon. Nagyon fontos, hogy az élő Ige a helyén maradjon. Ha Isten élő jelenléte nem lesz állandó igényünk a gyülekezetben, akkor közösségünk a pusztában botorkáló gyászmenetté lesz és nem diadalmasan szolgáló közösség. — Vajon az Ige élő hatalma ott van-e köztünk, bennünk? Vagy talán éppen mi oltjuk ki a tüzet? 4. Áron fiai azt a szolgálatot kapták a sátorban végzendő egyéb munkáik mellett, hogy mielőtt a sátort elbontanák és tovább indulnának, takarják be a szenthely minden edényét. — 22 —
