Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
landó. Várjuk tehát azt, hogy „a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiainak dicsőségének szabadságára, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását“ (Rom 8, 21—23). A mostani testünk: a húsnak a teste (Kol 2, 11 pontos fordítása). II. A másik szó a hús. Jelenti a Bibliában az emberi vagy állati test lágy részét a csontokkal együtt, vagyis az anyagát. Ez romlandó a testi felépítettségünkben. Szellemi értelemben a hús szó jelenti az embert, aki a romlandósághoz van kötve a bűn miatt, vagyis jelenti az egész óemberi mivoltunkat. Az ember romlottsága miatt „a húsnak a testében való élet“ jellemző az emberre. Az Úr Jézus Krisztus az Ö ártatlan és romlatlan „húsának testét" áldozta fel, a Kol 1, 22 pontos fordítása szerint. így az, aki a Krisztusban van, nem jár a hústest szerint. A magyar nyelvben igen szokatlan az értetlenség hosszú ideje miatt az eredeti „hús“ szó használata, így talán átmeneteiig lehetne a „hústest“ szót használni. „Ne járjunk tehát hústest szerint“ azt jelenti, hogy ne járjunk a romlott, óemberi természetünk szerint. Ezt természetesen csak azok tehetik meg, akiknek van új, isteni természetük, mert Krisztus élete van bennük az Ő Szelleme által, így most már járhatunk szellem szerint az Ő dicsőségére. P. F. * * * Hit Feltámadsz még, én testem, feltámadsz a nagy ítéletre, dicsőséget, halhatatlanságot hozó új életre. E hitemben erőssé tettél, Jézusom, ki diadalt vettél a halálon. „Igédben bízom” Zsoltár 119, 42 Hitünk olyan mértékben gyenge vagy erős, ahogyan hisszük, hogy Isten megteszi, amit mondott. A hit nem érdeklődik érzések, benyomások, valószínűtlenségek vagy bármiféle külsőségek felől. Ha ezeket a dolgokat össze akarjuk kötni a hittel, akkor már nem Isten szavának alapján állunk, mert a hitnek nincs szüksége ilyesfélére. A hit Isten puszta szaván nyugszik. Ha Istent szaván fogjuk, béke van a szívünkben. Isten örül, ha gyakoroltatja velünk a hitet, először, hogy magunknak szerezzünk vele áldást, aztán a gyülekezet egészének és végül a kívülállóknak is. Ez elől a gyakorlat elől azonban visszariadunk, ahelyett hogy szívesen fogadnánk. Ha megpróbáltatások jönnek, ezt kellene mondanunk: „Mennyei Atyám nyújtja nekem ezt a poharat, mert utána valami jót akar adni nekem.“ Megpróbáltatások erősítik a hitünket. Mennyei Atyánk kezeire akarunk hagyatkozni. Öröm számára, ha gyermekeinek jót tesz. Megpróbáltatások és nehézségek azonban nem az egyedüli eszközök a hit kipróbálására és növelésére. A Szentírás olvasása útján is megismerjük Istent úgy, ahogy az Igéjében kijelentette magát. Elmondhatod-e tapasztalatból, azaz abból, ahogyan megismerted Istent, hogy Ő csodálatos Isten? Ha nem, kérd Istent, juttasson el oda, hogy mondhassad, milyen jó Ő, és hogy milyen öröm a számára, jót tenni gyermekeivel. Minél közelebb kerülünk ehhez a célhoz, annál inkább vagyunk készek az Ő kezeire hagyatkozni, mindennel egyetérteni, amit velünk tesz. És ha aztán megpróbáltatások következnek, ezt mondjuk: „Meg akarom várni, mit fog Isten mutatni vagy adni nekem ezzel, mert biztosan jót akar velem tenni/“ így hitelt érdemlő a bizonyságtételünk a világ előtt, és így erősítünk másokat. Dora Rappard Ch. E. Cowman — £1 —
