Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 1. szám

Patricia M. St. John KÖNYVISMERTETÉS ON ESIMUS — Kétszeresen megszabadítva — címmel egy újabb könyv a közkedvelt ifjúsági regényírónőtől! A gazdag kolos­­sei gyapjúkereskedő Onézimusz nevű rabszolgája áll a történés középpontjában — Pál apostol Filemonhoz írt levele nyomán. Onézimusz nem tud beletörődni rabsorsába. Hogy szabadságát megvásárolhassa, próbál pénzt gyűjteni, majd rabol is. Közben lelkiismeretét súlyosan megterheli azáltal, hogy urának fiát nyomorékká tapossák az ő felbujtására. Efézuson, majd Athénon át Rómába bújdosik, ahol emberekből és pogány istenekből kiábrándul­va és reménytől kifosztottan belép a gladiátorok közé. A lelketlen Néró császár előtt lezajló embertelen játékban kényszerítik legjobb barátja megölésére. Közben minduntalan követték s itt végre utolérik őt Krisztus fáradhatatlan lá­bai. Rómában újra találkozik Lukács orvossal és Pál apostollal. Sötét múltját, zsáktucába került életét Isten előtt felszámolja, majd felszabadult lelkiismerettel visszatér Kolosséba — de most már mint Krisztusban testvér a testvérekhez. A regényben az Apostolok Cselekedeteiről írt bibliai könyv jó néhány eseménye elevenedik meg előttünk, a valóságnak megfelelő környezetben — amelyet az író tanulmányozva személyesen végigjárt. — Eleven leírásából itt egy rövid részlet: „Hermész, rendelj egy gyaloghintót. Én és fiam lemegyünk most a kikötőbe és megtárgyaljuk üzleti ügyeinket. Ez­alatt majd Onézimusz rendbeszedi a há­zat. Délre visszajövünk, azután Onézi­musz elkísér bennünket gyalog Tyran­­nusz iskolájába.“ „Miért, apám?“ — kérdezte Arkhip­­pusz. „Hogy meghallgassuk a tarzuszi Pál be­szédét" — válaszolt Filemon röviden. „Ö mindennap tart előadást, déltől a ki­lencedik óráig, amikor a tanulók el­mentek ebédelni, addig, amíg vissza nem jönnek. Úgy hallom, az iskola zsú­folásig tele van a déli pihenő ideje alatt. Azt mondják, sok tanítványa van.“ Onézimusz magára maradt, rend­beszedte a házat, megetette a lovakat, gazdájának tiszta ruhát tett ki, elkészí­tette a könnyű ebédet, ezután kiült a kapuba, hogy figyelje a mindenünnen összesereglett embereket, amint le-fel járkáltak a kikötő utcáján, a hornyolt márványoszlopok között: Vidám höl­gyek csoportjai a női fürdőbe tartottak, pompás fiatal gladiátorok a tornacsar-­­nok felé vették útjukat, a vásárlók a piactérre igyekeztek, napbarnított egyiptomi tengerészek hajóikhoz bandu-•' koltak vissza. Egy helyen az emberek utat nyitottak: egy büszke római kor­mányzót vittek elegáns gyaloghintójá­bán a városházára. Mögötte lovagolt a kísérete: városi elöljárók és hivatal­nokok. Onézimusz legszívesebben egész nap nézte volna ezt a jövés-menést. De szó­rakozása rövid ideig tartott, mert File­mon és Arkhippusz meglepően hamar visszajöttek, és együtt indultak el Ty­­rannusz iskolájába. Az iskola félúton volt a domb oldalán. Onézimusz égett a vágytól,- hogy hosszasan elidőzzenek és mindent megnézzenek. Sok látnivaló volt: a szí­nes piactér, az agora, a világhírű könyv­tár, olyan épületek és emlékművek, amelyek nagysága és szépsége da­col az idők viharával, és híres, halha­tatlan faragványai még kétezer év múl­tával is ámulatba fogják ejteni a vilá­got. De nem volt idő rá, hogy megálljá­nak és nézelődjenek, mert Filemon és Arkhippusz igen gyorsan haladt. Sokan tartottak arrafelé, s Onézimusznak nem csekély fáradságba telt, hogy szem elől -ne veszítse őket. Még nehezebb lett az előrehaladás, éppen a jókedvű tanulók miatt, akik most özönlöttek kifelé az is­kolából, és mindenkit az ellenkező irányba szorítottak. 14 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom