Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
sten különleges útja „Igaz ösvényen vezet az Ö nevéért" (Zsolt 23, 3). Amikor egy utazó idegen országon utazik át, azt tapasztalja, hogy azt fő- és mellékutak sűrű hálózata vonja be. Némelyik mellékút gyorsfolyású patakok mentén halad, mások sűrű erdőben vesznek el, némelyek meredek hegyoldalakon kapaszkodnak fel a csúcsig; mások tágas vidékeken vágnak át s réteken, mezőkön és alacsony erdőkön kígyóznak keresztül. De ezek mind mellékutak, sőt a legtöbb csak magánút. Gyakran nem is szabad behajtanunk, mert nem szánták átmenő forgalomra. De ezeken a kis utakon és dűlőutakon kívül minden ország főútvonalakkal is rendelkezik. Falutól faluig és várostól városig vezetnek ezek a nagy összekötő utak csillogó homokból, vörös agyagból, vagy szürke aszfaltból. Ezek utak a közönség számára. Mindenki előtt nyitva állnak, akik ezeken az utakon gyalog járnak, vagy járműveken utaznak: szegények és gazdagok, munkáltatók és munkavállalók, kis emberek és előkelőek, mindnyájan igénybe vehetik egy országnak ezeket a nagy közlekedési ereit. Ugyanígy van a keresztyén életben. Némelyek azt mondják: „Isten még sosem mutatta meg nekem, mi az Ö különleges terve az én személyes életem számára. Én még nem tudtam felfedezni semmilyen utat, amelyen vezet!" Lehet, hogy így van. Talán még sosem ismerted fel Isten különleges útját a te életed számára. De itt egy még fontosabb felismerésről van szó. Az egész Biblián keresztül, minden oldalon feltüntetve, fut egyetlen nagy, fontos főútvonal: az odaszánás főútvonala. Ez minden hivő számára rendelkezésre áll. Aki ezen a főútvonalon előrehalad, annak nem kell attól tartania, hogy eltéveszti istennek a neki külön kijelölt mellékútját. A legtöbb ember csak azért mulasztja el Isten külön elhívását személyes élete Bárányok A világ-mezőn szerteszéjjel, küszködve bozóttal, veszéllyel, mindig szebb, jobb füvet keresve, halad Isten nyája legelve ... Mindegyiknek egy út adódik: a bölcsőtől a koporsóig. De bármilyen legyen az útja, szeme a nagy teret befutja, s mondják is neki jónéhányszor, hogy a hegytetőn vár a Pásztor. Szerető hangja hív, terelget, ha csábítanak titkos berkek, vagy ha elámít cifra akol, a Pásztor azt is látja jól. Ilyenkor szívig ér a hangja és jaj, ha nem talál visszhangra. A farkassal Ő küzd meg értünk, és bekötöz, ha sebből vérzünk ... Meglátja azt, ha messze távol egy bárány elkószált a nyájtól. Otthagyja a kilencvenkilencet, hogy megkeresse azt az egyet, s visszaszerzi, öleli, hívja, hogy nyájának ne legyen híja. A bölcsőtől a koporsóig mindig halljuk hivogatóit... ... naptól égetten, eső-verten, vérző lábbal, tüske-tépetten, mindegy — csak benn legyünk a nyájban, Pásztorunk mellett mindahányan! Lukátsi Vilma számára, mert nem engedelmeskedett Isten általános és átfogó, minden hívőhöz intézett hívásának, hogy lépjen az átadás útjára és hagyja Istenre egész életét. „Ha valaki kész cselekedni az Ő akaratát, az felismeri, hogy az a tanítás Istentől való-e" (Jn 7, 17). Ez világos és biztos ígéret az Isten gyermekének, aki meghajta saját akaratát Isten akarata előtt és Neki adja át a vezetést. Ch. E. Cowman — 67
