Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
Honnan ... hová? Az emberi élet kezdete, kiindulási pontja már sok kutatásra, izgalomra, munkára adott alkalmat. Jövünk az ismeretlenből, a homályból — megyünk a bizonytalanságba, a megsemmisülés felé ... Ezt vallja sok-sok ember nagy tévesen. De milyen más, megnyugtatóbb az Igének tanítása erre vonatkozólag. Jövünk az Isten akaratából, gondviseléséből .. . jövünk, mert Istennek célja van velünk . . . mert valamit — jót — el akar végeztetni velünk Ő ..., jövünk idején, el nem késve és korán sem jőve, mert az Alkotó nem téved! Igen: teremtette Isten az embert. .. De jövünk azután a bűn, a vétek forrásait érintve. „Mert én bűnben fogantattam“ — vallja a zsoltáros is. Vétkezésre nagyon is hajlamos testből lettünk mindnyájan, egyáltalán nem dicsekedésre méltó helyről. Elbizakodás semmiképp nem illik hozzánk. Ó milyen biztos, nyugodt öntudattal szól Jézus: „Tudván, hogy Ő Istentől jött és Istenhez megy“ (Jn. 13, 3). Tudod-e, kedves embertársam, hogy Istentől jöttél a földre és őhozzá is kell visszatérned? Boldog felelősségtudat ez! Boldogító tudat ez, de csak ott, annak, aki lélekben újjászületett, mert Őhozzá nem mehet a bűnben élő ember. Hozzá . . . hazamegyünk! Ez a föld nem otthonunk, itt csak vándorok vagyunk; a mennyben van igazi otthonunk! Hová megyünk? A teljes nyugalomba, a békesség dicső országába, a szeretet Megváltójához. Mily nagy örömmel siet a gyermek haza, ha iskolában feladatát jól végezte. Milyen nyugodtan tér haza a munkás, ha a munkáját sikeresen elvégezhette. Egy hű tanítványa Jézusnak halála percében szinte ujjongva kiáltott fel: „Uram, kész vagyok a következő szolgálatra!“ És átment a boldog, szolgáló lelkek seregébe örömmel. Hová megyünk? Királyi menyegzőbe! Meglátni Öt, sőt örökre vele maradni. A szerető szív közelébe és a tiszta lelkek, megváltott, Istent dicsérők közösségébe. Ó, hányszor csalódunk itt, legjobb barátainkban, testvéreinkben is. Őnála nincs semmi álnokság, hűtlenség. Dicsőség, hálaének száll ajkunkról feléje, aki úgy szeretett, hogy életét adta érettünk ... Hová megyünk? Igaz bíró elé. ítéletre, vagy jutalmazásra. Meglátni leplezetlen, igazi voltunkat, hogy kik is voltunk, milyenek voltunk, mit cselekedtünk a földön .. . Megyünk, hogy átvegyük vagy az áldást, vagy az átkot. Azt a dicsérő szót, hogy „Jól van hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután ...“, vagy pedig az elutasító igazságos ítéletet: „A haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségbe!“ Aki földi törvényszék elé megy, az közbenjárót, ügyvédet fogad, azért hogy igazságát mentse. Ismered-e az egyetlen nagy közbenjárót, az Úr Jézust? Ki kér majd felmentő kegyelmet bűnös voltodra? önmagadban elveszel, még akkor is, ha emberileg talán tisztességes, becsületes voltál. Csakis az Ö érdemeiben, kereszthalálában remélhetsz kegyelmet. Egy jómódú embernek volt egy igen hanyag sofőrje, aki sok hibát, hanyagságot követett el. Egy ideig a gazdája ezt el is nézte, de aztán elfogyott a türelme és felmondott neki. Szomorú szívvel dolgozgatott valamit a kocsinál, amint arrafelé ment a volt gazda fia és megkérdezte, miért ilyen szomorú. A sofőr elmondta, hogy az édesapja felmondott neki és el kell mennie innen. A fiú bement az édesapjához és kérlelte, hogy még most az egyszer bocsásson meg a sofőr bácsinak. Addig-addig kérlelte őt, hogy végülis magához hívatta a sofőrt és így szólt hozzá: „Most az egyszer még megbocsátok magának — a fiam kérésére.“ Honnan . . . hová? Istentől — Istenhez. De ehhez erős, bölcs vezetőre van szükségünk, hogy el ne tévedjünk. Ez a bölcs vezető pedig a Szentlélek —, fogadjuk be őt és engedjünk az Ö vezetésének. Betkó János — 54 —
