Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
Min múlik? ......békességetek leqyen énbennem!" (In 16, 33) Különbség van boldogság és áldás között. Pál olyan mértékben vállalt fogságot és fájdalmat, áldozatot és szenvedést, amennyit más embernek alig kellett eltűrnie. Mégis gazdagon megáldott volt mind e nyomorúság közepette. Mind e kellemetlen körülmények között a szívét Isten békéje töltötte meg. Paganini, a nagy hegedűs egy napon a közönség elé lépett és amikor éppen el akarta kezdeni a játékát, felfedezte, hogy a hegedűjén valami nincs rendben. Pontosabban megnézte és megállapította, hogy ez nem az ő híres, drága hangszere. Megdöbbenve fordult a hallgatóihoz, és azt mondta, hogy valami tévedés folytán nem a saját hegedűje van nála. Azután a függöny mögé lépett, hogy elhozza a saját hangszerét, azt gondolva, hogy ott fekszik még, ahol hagyta. Rémületére azt kellett azonban megállapítania, hogy valaki ellopta az ő értékes hangszerét és helyette egy egész közönséges hegedűt tett oda. Egy pillanatig szinte megbénult az ijedtségtől. Majd a következő szavakkal lépett a közönség elé: „Hölgyeim és Uraim! Most meg fogom mutatni önöknek, hogy a zene nem a hangszerben rejlik, hanem a lélekben.“ És úgy játszott, ahogy azelőtt még sohasem. A csekély értékű hegedűből olyan zenét hozott ki, amely a hallgatókat a lelkesedés mámorába ejtette. A tetszésnyilvánítás lenyűgöző volt. A nagy művész bebizonyította, hogy a zene nem a hangszerében, hanem a lelkében volt. Neked, megpróbáltatásoknak és támadásoknak kitett Isten gyermekének, az a feladatod, hogy kilépj a világ színpadára s ég és föld előtt bebizonyítsad, hogy a te békéd nem a körülményekben rejlik, sem a külsőségekben, hanem a saját lelkedben. Az Istenben nyugvó szív békéjét semmi sem rendítheti meg. Ch. E. Cowman „És a Bibliának mégis igaza van!“ Két olasz régész az észak-szíriai Eblaban történt ásatások során 14.000 ékírásos agyagtáblát talált, amelyeket Kr. e. 2400 és 2500 körül írtak. Ezek feljegyzéseket tartalmaznak vallásról, szokásokról, hagyományokról, valamint Ebla és a szomszédos városok és államok közti kereskedelmi feljegyzésekről, előadásokról, amelyek között sok bibliabeli történettel való kapcsolat felismerhető volt. Egészében — mint a „Time“ folyóirat (1976. okt. 18-i száma) megjegyzi — egy hatalmas sémita civilizáció képét nyújtják, amely a Vörös-tengertől Törökországig és Mezopotámig nyúlt. A teremtésről és a vízözönről szóló leírások messzemenően megfelelnek az ószövetségi és a babiloni leírásoknak. Néhány agyagtábla említi „Urusalima“ nevét, amely a szakértők véleménye szerint Jeruzsálemet jelentheti. Ha ez igaz, akkor ez a régi jebuzeus Jeruzsálem legkorábbi emléke lenne: régebbi, mint minden eddig ismert. Ugyancsak sokszor említik az Ebrium, vagy Eber nevet, amely az 1Móz 11. részében Ábrahám egyik őseként merül fel. A régi agyagtáblák tehát ismét megerősítik a bibliai adatokat. A római egyetem két régésze, P. Matthias és G. Pattinato először az Ebla melletti 20 m magas romhalmaz ásatásaival kezdték meg munkájukat, kb. 50 km-re Aleppotól délre. Már négy év múlva, 1968-ban Ebla egyik királyának a nevével egy állóképet találtak. 1974- ben 42 ékírásos táblát találtak és a múlt év őszén az említett 14.000 ékírásos agyagtáblát. Felleltek még továbbá agyagcserepeket is szumír írással és egy ismeretlen kananita tájszólással, amit „eblainak" neveztek el. Az eblai romoknak csupán csak kis töredékét tárták fel eddig. — 6 —
