Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
és megátalkodott tanulók számára, mint amilyenek mi emberek vagyunk, arra hogy belőle helyesen megismerjük a Teremtőt. Ezért adott ő nekünk egy másik, még érthetőbben írott könyvet, hogy megismerjük Öt: ezért adta a Bibliát és abban egyszersmind megmutatta nekünk a saját képét, hogy mindenki kénytelen legyen meglátni, hogy Ö, a Teremtő, íme itt van. Ez a kép: Jézus Krisztus. A Teremtőt csak benne ismerjük meg annak, Aki valójában. Mert benne ismerjük csak meg azt, hogy mi a szándéka Istennek a teremtéssel: a teremtménnyel. Az Isten Izráel népének először teremtőként jelentette ki magát. A világ akkoriban telve volt vallásokkal, azonban bennük az ember nem a minden világok egyetlen urát tisztelte. A pogányok bálványai félig az emberi képzelet alkotásai, félig az igaz Isten megsejtései, végeredményében a kettő sivár keverékei. A nagyobb gondolkodók, köztük Plató és Arisztotelész ugyan a mindeneket átható egyetlen istenségről beszéltek. Azonban ők sem ismerték meg az élő Istent. így tetszett Istennek, hogy a kis izráeli népben az Úr-Istenként jelentse ki magát. Azt akarja ez mondani, hogy Isten olyannak jelentette ki magát, mint akit nem állíthatunk a magunk szolgálatába, nem használhatunk úgy, amint az ember a szolgát használja, vagy mint ahogyan a pogányok használják bálványaikat, és olyannak, akit az ember nem gondolhat el olyanformán, mint ahogy a filozófusok Őt mint „isteneszmét“ elgondolják. Kijelentette magát úgy, mint aki olyan Isten, aki találkozik az emberekkel, és urukként szólítja meg őket. „Én vagyok az Úr a te Istened.“ „Én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.“ Az Úr az, akié az ember mindenestől. Az Úr az, aki nagyobb mindennél, amit az ember elgondolhat. Az Úr az, akinek feltétlen igénye van reánk, azért, mert mi és minden, ami körülöttünk van, Tőle van. Az Úr-Isten a Teremtő-lsten is, csak akkor ismerjük meg öt mint Teremtőt igazán, ha Úr-Istenként ismertük meg. A pogányok, még legnagyobb gondolkozóik is, sohasem ismerik igazán a különbséget Isten és a világ, Isten és az ember, Isten és a természet között. Mindez zavarosan összefolyik gondolataikban. Csak Izráel népében ismertette meg magát Isten olyanként, aki az egész világ felett van, mint annak Ura, akiből, aki által és akire nézve az egész világ teremtetett. Hogy valamilyen isteni lény alkotta a világot — az semmiképpen sem mondható a Teremtőbe vetett hitnek, az nem több egy, a világ eredetére vonatkozó elméletnél. Semmit sem jelent. Hogy Isten a Teremtő, ez annyi, mint ahogy Ő a Teremtőd, Ura a világnak, Urad, akihez egészen és tökéletesen hozzátartozol. Semmi vagy nélküle, és az Ő kezében van az életed. Igénye van reád. Én, az Úr vagyok a te Istened, ne legyenek neked idegen isteneid (bálványaid) én előttem. Ez azt jelenti: Szeresd az Istent, a te Uradat teljes szívedből és minden erődből. Ez nem valami szép, érdekes elmélet a világ eredetéről, hanem ha ezt hiszed, „Isten szolgája“ vagy, akkor más lett az életed értelme, akkor valóban más ember vagy. Vagy jobban mondva: csak ekkor vagy valóban ember. Hinni Istenben, a Teremtőben, azt jelenti: engedelmeskedni az Úr-Istennek. * Dr. Emil Brunner teológiai professzor „A mi hitünk“ című könyvéből. (Címünkön megrendelhető.) Ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra, mégpedig úgy, hogy ami nem látható belőle: örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Róma 1, 19—20 . . . hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot. . ., amelyet az Isten . . . örök idők előtt megígért, igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével. Zsid 1, 1—3 50 —
