Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
Emil Brunner: ATEREMTŐ ÉS A TEREMTMÉNY A Biblia első mondanivalója a Teremtőről és a teremtményről szóló Ige. Ez azonban nemcsak bevezetés, mellyel valamit megkezd az ember, hogy aztán nagyobbhoz és fontosabbhoz vezessen el. Ez az az ős-szó és alap-ige, ami mindent hordoz. Vedd el ezt és minden más összeomlik. Sőt, ha valaki igazán megérti azt, hogy mit jelent a Bibliában: a Teremtő, az az ember az egész Bibliát jól megértette. Ebben az egy szóban minden benne van. Csakhogy éppen itt van ez a: ha! Ismerik-e az emberek a Teremtőt? Tudják-e, hogy mit jelent ez: Isten, Te vagy az én teremtőm? Nem az Isten az oka, ha nem tudják. Mint ahogy egy királyi kastélyban minden királyhoz méltóan történik, vagy mint ahogy egy nagy művész házában az egész ház erről a művészről beszél, még akkor is, ha ő maga nem is mutatkozik előttünk: így a világ a nagy király, a nagy művész háza. Ő nem mutatkozik előttünk, mert amit az ember láthat, az nem Isten, hanem világ. Azonban ez a világ az Ő teremtménye, és ezért akár akarja ezt, akár nem, akár tudja, akár nem, Róla, alkotójáról beszél. És az emberek mégsem tudják ezt, vagy legalábbis nincsenek ezzel igazán tisztában. Minden embernek van két keze. Mindegyik nagyobb művészi alkotás, mint bármi, amit embermüvészek alkotnak, azonban az emberek annyira bolondulnak a saját csinálmányáikért, hogy minden emberi látványosságra összecsődülnek és nagy zajt csapnak körülötte, csak önmagukon nem látják meg az Isten csodáit. Mindenkinek van két szeme. Ember, gondoltál-e már arra, hogy micsoda hallatlan csoda ez a látó szem, a lélek ablaka, sőt több ennél: a látó és látható lélek maga, így is nevezhetnénk a szemet. Ki cselekedte azt, hogy százmilliónyi pálcika- és csapocskasejt, mely együtt lehetővé teszi a látást, úgy rendeződött együvé, hogy valóban lát? A véletlen? Micsoda esztelen babona! Bizony: az ember szemén keresztül nemcsak az illető maga, hanem a Teremtő is reád tekint! Mi balgatagok azonban nem látjuk Őt. Úgy viselkedünk ebben az istenteremtette világban, mint — ne vegyétek zokon a hasonlatot — a kutyák valami pompás képcsarnokban. Látjuk a képeket és mégsem látjuk. Mert akkor a Teremtőt is látnánk. Ostobaságunk, felfuvalkodottságunk, tiszteletlenségünk — röviden: a mi bűnünk az oka annak, hogy a teremtményben nem látjuk meg a Teremtőt. Pedig Ő olyan hatalmasan szól abban, hogy szavát mégsem lehet teljességgel meg nem hallani. Ezért van az, hogy a népek minden korszakban, ha a Teremtőt nem is ismerték meg, mégis sejtettek valamit Róla. Nincs vallás, melyben ne élne a Teremtő valamelyes megsejtése. Azonban igazán sohasem ismerték meg Őt az emberek. A teremtés könyve nem elegendő olyan nehéz felfogású Evangéliumi folyóirat 10. évfolyam 4. szám
