Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
lebbre a Sion hegye, amely valamivel alacsonyabb, mint a templomhegy. Ezért kellett az ősi időkben „Dávid városából" (Sionról) „felmenni" a templomhegyre. A templom magasabban feküdt, mint a palota. Szinte látom, amint munkások ezrei jönnek, akik részben a templomtéren dolgoznak, részben azonban szanaszéjjel, egészen a Libánonig, gyűjtik és szállítják az építkezési anyagot (1 Kir 5, 13—18). Nagyarányú műveletekkel planírozzák a templomhegy tetejét, hogy alapot teremtsenek Salamon templomépítése számára. Akkora síkságot alakítanak ki, amelyen (egy angol történetíró szerint) elférne Anglia valamennyi katedrálisa. — A templom hét év alatt készül el (1 Kir 6, 38). Két nagy oszlop áll a főbejáratnál: Jákin, azaz „Ö megáll" és Boáz, „Benne erő van" (1 Kir 7, 21). Azután megtörténik a bevonulás a szövetség ládájával. Templomszentelés és örömének. Hálaáldozatok, felszentelési imádság, ünnepi gyűlés. Isten megjelenik (1 Kir 8 és 9). * Áldozati állatok vérét látom az égőáldozati oltáron. 4 Móz 27 és 28 szerint csupán kötelező áldozat 1273 volt évente, tehát Salamon és Krisztus közti időben több mint egy millió. Ehhez jön még a megszámlálhatatlan millió magán-áldozat. Mindezek előképei Krisztusnak, „Isten Bárányának", aki ezeket felülmúlja és beteljesíti és egyetlenegy áldozatával mindörökre tökéletessé teszi azokat, akik hit által benne megszenteltettek (Zsid 10, 14. 10). Két nappal ezelőtt, amikor a mecsetet meglátogattam, láttam a rovátkákat, amelyeken a vér lefolyt. Heródes idejében minden évben egyedül a páska ünnepén több mint 250 ezer áldozatot mutattak be (hivatalos és magánáldozatot együttvéve), amiből arra is következtethetünk, hogy a látogatók száma meghaladta a két milliót, mivel kb. 8—10 személy együtt mutatott be egy páska-áldozatot. Micsoda hatalmas tömeg sátorozhatott vidáman ünnepelve a város körüli dombokon! Bódás János: Pünkösdi Lélek Talán ősi tűz szállotta meg, mert pünkösd reggelén, első harangszóra kertünkben mámorosán ünnepelt kigyújtva lángját a pünkösdi rózsa. S ahogy a ballagó népekre néztem, amint a templom-domb tövéhez értek, kerestem, hogy az arcuk bús ugarján kigyújtotta-e rózsáit a Lélek? A Lélek, melytől megszépül a rút is, s ami nélkül az angyal-arc is lárva, az Isten Lelke, mely szent egyetértést hozhat az önző, széthúzó világba? Szemem kutatva arcról arcra szálldos, míg fáradtan a világot bejárja, s pünkösd reggelén, első harangszókor a Lélek jelét, jaj, alig találja. Pünkösdi Lélek, gyújts hát lángra minket, melegítsd át a dermedt szíveket, a lég beszélő hullámát, a Bábel zsivaját, olvaszd szét az érceket, miket ágyúkká vétkezett az ember s velük önnön lelkét a földre gyűri, taníts meg, mit jelent színjózanul az Isten Leikétől megrészegülni, és szórni mámorosán, boldogan magunkat, szerteszét, szívünkbe nyúlva, míg arcunkon a tékozló öröm tüzes pünkösdi rózsáit kigyújtja! (Istenes énekek) * Tüzet látok. Az 586-os esztendő szerencsétlen hónapjában vagyunk: augusztus eleje van. Nabukodonozor jön. Tűz és kard Jeruzsálem körül. A templomtér egyetlen lángtenger, üszkös romokban hever a salamoni templom. Megkezdődik a babiloni fogság. (folytatjuk) — 37 —
