Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
líthasson a Biblián keresztül. Ahogy hittél abban, hogy jó úton keresed a szabadságot, örömöket az eddigiekben — légy belül nyitott most és próbáld elhinni azt, hogy Jézus téged is valósággal szabaddá tehet. Arra is, hogy újat kezdj és rendezd életedet. Bocsásd meg, ha hosszú voltam. Szerintem is feltétlen jó lenne összejönnünk. A hét végén valószínűleg ráérek, még majd adok életjelt. Szia! Gyula Bibliai szimbólum Állni = hódolat, szolgálatkészség Az 1 Kir 22, 19-ben láttuk, hogy „az egész mennyei sereg" Isten mellett „áll“. Már a földön is hódolatot és szolgálatkészséget jelent, ha valaki egy nagy hatalmú úr előtt áll. A kiválasztott ifjaknak a király palotájában kellett állniok, azaz udvari szolgálatot kellett végezniök (Dán 1, 4). A léviták papi törzsének tiszte volt, hogy „az Úr színe előtt álljanak, az Ő szolgálatára" (5 Móz 10, 8. vö. 18, 7). A szolgák nem ülnek le uruk jelenlétében, hanem hódolattal és szolgálatra készen a közelében állnak. Ezért mondja Sába királynője Salamonnak: „Boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak" (1 Kir 10, 8). 1 Sám 22, 6-ban pedig ezt olvassuk: „Saul Gibeában volt a magaslaton, a tamariszkuszfa alatt. Lándzsája kezében volt és udvari emberei mind mellette álltak“. Mivel pedig az angyalok „szolgáló lelkek mind", akik szolgálatra küldettek" (Zsid 1, 14), ezért soha nem olvashatjuk az írásban, hogy ülnének, mindig csak azt, hogy „állnak". Az Úr angyala a füstölőoltár jobbján állt (Lk 1, 11), és megállt a pásztorok mellett a mezőn, mikor Krisztus születését hirdette (Lk 2, 9). Ézsaiás „ülni" látta az Urat magasztos trónusán, a szeráfokat pedig mellette „állni" (Ézs 6, 1—2). Ez 10, 3- ban is állni látjuk a kerubokat, Dán 7, 10 szerint pedig ezerszer ezren szolgáltak Istennek és tízezerszer tízezren „álltak" előtte. Mindez se nem véletlen, sem jelentéktelennek nem mondható. Zsid 10, 11 a naponként az Úr előtt álló és szolgáló földi papokkal szembeállítja a 12. versben Krisztust, az igazi főpapot; róla azonban azt mondja, hogy örökre az Isten jobbjára ült". Kívülről nézve, ami a földi, köznapi és gyakorlati életünket illeti, naponta kell „megállnunk” és „ellenállnunk" a Gonosz tüzes nyilaival szemben (Ef 6, 14—16). Hitben és Szentlélek által nézve azonban elrendeltettünk, hogy Krisztus méltóságában részesüljünk, és Vele együtt üljünk az égiek között, a körülvevő (és álló) égi hatalmasságok közt (Ef 2, 6). Különböztessük meg mindig elhívatásunknak és életünknek ezt a két oldalát, illetve lássuk mindig a Szentlélek által csodálatos isteni egységben, ragadjuk meg hitben és valósítsuk meg engedelmességben! „Ha...”? Máté 27, 39—40, 54 Attól kezdve, hogy Jézus Krisztus megkezdte megváltói működését, ez a kétkedő hang kísérte végig: „Ha Isten Fia vagy“. Ez a kétkedő, gúnyos kötekedés a pusztai kísértés alkalmával a Sátán hangja volt. „Ha Isten Fia vagy, mondd ezeknek a köveknek, hogy változzanak kenyerekké ... Ha Isten Fia vagy, vesd le magad a templom párkányáról . . . Légy e világ korlátlan urává ..." — Amikor a bűnösök barátjaként járt a Szentföld útjain, szemére vetették: Ha igazán Isten Fia volna, nem keveredne ilyenek közé, jobban megőrizné méltóságát! Vámszedők és bűnösök barátja! Amikor velük együtt evett és ivott, azt mondták a farizeusok: nagyétű és részeges ember, nem böjtöl, nem látjuk arcán az önsanyargatás gyötrelmét; ha Isten Fia volna, elgyötört aszkéta volna! — Amikor Simon farizeus házában egy bűnös asszony Jézus fejére töltötte a drága kenetet, azt mondta a házigazda: „Ha ez volna ama próféta, tudná ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzá ér, bűnös!“ És folytatódik ez a hang akkor is, amikor átszegzett tagokkal, töviskoronásan a kereszten szenved. „Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták: Ha — 30 —
