Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát." Aki ma meglátogatja az oberstdorfi temetőben a három Krebs fivér sírját, egy szekrénykét talál rajta, amelyben evangéliumi iratok vannak ezzel a felirattal: Ami örökké megmarad Igen fontos, hogy az ember igaznak tartsa mindazt, amit az Úr mond. A kutatás, a kritika idejét éljük, amikor az még nem jelent bizonyítékot, hogy atyáink valamit állítottak. Ma mindent megvizsgálnak, megpróbáinak, s a legősibb, hosszú időn át tisztelt hittel is ugyanúgy bánnak, mint bármi mással. Az elemzők és a boncolok nem tudják kezüket távoltartani ezektől sem. Még az Isten Igéje sem elég szent nekik. A magasabb tudás, a magasabbrendűség nevében ezek a magabiztos merész kritikusok vitatják a szent mondásokat, s merészen ítéletet mondanak azok felett az Igék felett,, amelyek a mi tanulságunkra írattak meg; azon hatalmas tanok felett, amelyekért sok ősünk mártírhalált szenvedett. E modern csalók, akik behálóznak állhatatlan lelkeket, egy napon mind meghalnak, s az írás, amit darabokra téptek, talán elhangzik temetésükön, de ez az Ige később kárhoztatni fogja őket az ítéletkor (Jn 12, 48). Azonban a Sátán nem tudta „leszedni a tudás krémjét“. Együtt a Biblia tiszteletlen tanulmányozóival minden tudományág élén vannak hivő emberek, akik versről versre imádkozva tanulmányozzák e régi könyvet, soronként és szavanként; akik teljesen meg vannak győződve arról, hogy Isten ihlette e teljes könyvet. Nem az okoz nehézséget nekik, hogy mit higgyenek el az Igéből, hanem az, hogy mit ne higgyenek el! Ezek az istenfélő tudósok intenek bennünket: „Maradj meg mindabban, amit tanultál és amiről meggyőződtél“ (2 Tim 3, 14). Figyeljünk az intésre s ragaszkodjunk teljes erőből a hithez, „amely a szenteknek egyszer s mindenkorra adatott“ (lúd 3). Nem kell mást tennünk, mint félni Istent, hinni az Ő Igéjének és elég egyszerűnek lenni ahhoz, hogy elejétől végéig elhiggyük és bizonyossággal hirdessük tanait. Krisztus vére és igazsága a mi mentségünk, s az Ő keresztje alatt nyerünk erőt. A keresztet semmi nem ingathatja meg, s az általa adott békességet semmi nem rombolhatja szét. Csak az a hivő keresztyén, aki hisz az „igen bizonyos prófétai szóban“ (2 Pét 1, 19), kerülheti el a környezet hatását s örvendező szívvel, énekelhet: „mindent jól cselekedett az Úr“. Ha a halál árnyékának völgyén kell is átmennie, számára ez nem „sötétbe ugrás“, vagy a rettenetes ismeretlenbe való belépés. Isten hittel befogadott Igéje a jövőre fényt szór, s az egyre világosabb, amint közeledünk a véghez. A hivő ember lelke a „halál árnyékából“ a legragyogóbb fényre emeltetik, a Megváltó jelenlétének fényébe. Látni fogjuk Öt és hasonlóvá leszünk hozzá azon a napon. A távoli dicsőség átfénylik a mennyei város bejáratán. Krisztus mondotta: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak“ (Mt 24, 35). F. Ferguson * * * Növekedjetek a hitben 1. Amíg eljön ama nap 2 Pét 1, 19 2. Amíg 6 eljön 1 Kor 11, 26 3. Mindvégig Zsid 3, 14 Azért nem csüggedünk 1. Még ha a nyáj kicsiny is Lk 12, 32 2. Még ha az erőnk is csekély 2 Kor 12, 9. 10 3. Még ha az eszközeink szegényesek is 1 Sám 14, 6 28 — „Kérünk mi hárman: vedd, olvasd el, és add tovább!“ A három lezuhant fiú sírkövén ez áll: „Igen, Atyám". Lezuhantak 1956. szept. 2-án, és mégis Isten kezében maradtak.
